Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 3. szám - FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS - Faragó Tibor: A fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi együttműködés négy évtizede
Faragó Tibor politikai értékelése. A további előkészületek során még nyilvánvalóbb lett a fejlett és a fejlődő országok álláspontjának eltérése. Az EU (környezetvédelmi) Tanács 2010. június 11-ei következtetései is utaltak erre.16 Ezen túlmenően a fejlettek képviselői között is sokféle volt a zöld gazdaság céljainak, eszközeinek megítélése. Az EU-n belül sem lehetett kiforrott, a fejlesztési és ágazati szakpolitikákon átívelő, egységes „zöld" megközelítésről beszélni, bár az EU-2020 stratégiához kapcsolódóan 2011 szeptemberében közzétett „zászlóshajó" programtervezet a zöld gazdaság kulcskérdésének tartott erőforrás-hatékonyságról (COM[2011] 571 final) megkísérelt ehhez egy átfogó alapot biztosítani. Az Európai Bizottság 2011 júniusában tette közzé saját részletes elemzését a konferencia két témakörére vonatkozóan (COM[2011] 363 final), de már akkor felmerült egyes érdekképviseleti szervezetek részéről, hogy kockázatos a zöld gazdaság túlértékelése.17 A további nemzetközi tárgyalások során az EU - a fejlődő államok számos érvét is figyelembe véve - finomította álláspontját, de egyúttal még inkább ragaszkodott volna ahhoz, hogy a zöld gazdaság koncepciójára vonatkozó megegyezés mellett a nemzetközi közösség elfogadjon egy konkrét feladatokat is tartalmazó programot. Az ENSZ-főtitkár 2010. decemberi jelentése18 még részletesebben áttekintette a konferencia két témakörét, az azokkal kapcsolatos szempontokat. A zöld gazdaság kapcsán kitért a „zöld növekedésre", a természeti erőforrásoktól való függésre és az ökohatékonyságra, a fenntartható fogyasztással és termeléssel való kapcsolatra, a szociális hatásokra - ismét jelezve, hogy e zöldítésnek nagyon eltérő hatása lehet az egyes országokra és társadalmi csoportokra. Az ENSZ Környezeti Programja által megjelentetett tanulmány19 pedig a zöld gazdaságra való átmenet fontosságát és az azt szolgáló ágazati intézkedéseket tárgyalta. Az egyetértés azonban nem erősödött, sőt a 2011 márciusában megtartott előkészítő ülésszakon még jobban kiütköztek az ellentétek. A fejlettek képviselői a zöld gazdaság - fenntartható fejlődésben betöltött - szerepe fontosságát hangsúlyozták, egyes fejlődő országbeli hozzászólók is pártolták azt, de csak úgy, ha az valóban hozzásegíti a fejlődőket a szegénység leküzdéséhez. Ugyanakkor a konferencia napirendjéről szóló ENSZ-határozattal szemben többen még azt is felvetették, hogy nem ezzel a témakörrel kellene foglalkozni, mert nem ez szolgálja a fejlődők érdekeit.20 Tehát a globális gazdasági, kereskedelmi, erőforrás-hozzáférési, környezet-terhelési problémák miatt is erősödő egymástól való függőség, egymásrautaltság miatt a fejlődők jó része a nem teljesített ígéreteket kérte volna számon, a fejlettek csoportja pedig inkább a társadalmi-gazdasági fejlődés terén a nemzetközi együttműködés új lehetőségeiről egyeztetett volna. A gazdasági témakörrel kapcsolatos, addig csak „finoman" jelzett ellentétek drámaibb fordulatot vettek az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottsága 2011. májusi ülésszakán. Annak napirendjén szerepelt a zöld gazdasággal szorosan összefüggő „fenntartható fogyasztás és termelés" témája is, amelyről a 2002. évi csúcstalálkozó egyik kiemelkedő jelentőségű döntése volt, hogy ki kell alakítani az ilyen regionális és 194 Külügyi Szemle
