Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 3. szám - FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS - Faragó Tibor: A fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi együttműködés négy évtizede
Faragó Tibor összehívni. A fejlődők viszont kifejezetten pártolták a brazil javaslatot, hiszen ezáltal újra számon kérhették a fejlettektől a korábbi fejlesztés-támogatási és technológiaátadási ígéreteik teljesítését. Hosszas egyezkedést követően, sajátos kompromisszumokkal fogadták el 2009 decemberében az ENSZ Fenntartható Fejlődési Konferencia összehívásáról szóló határozatot.13 Előírták, hogy az előkészítési folyamat keretében megtartandó találkozók és a „Rio+20" konferencia is nagyon korlátozott erőforrásokat igényelhetnek (szerény költ- ségvetésűek lehetnek), s ennek megfelelően minden ilyen esemény csak néhány napos lehet. A határozat értelmében a Fenntartható Fejlődési Bizottság feladatkörét és munka- programját messzemenően tiszteletben kell tartani. Az összhang érdekében e testület lett egyúttal a konferencia „előkészítő bizottsága". Konkrétan megszabták tehát, hogy az előkészítő bizottság évente csak egyetlen, két-háromnapos ülésszakot tarthat 2010, 2011 és 2012 során, illetve közvetlenül a konferencia előtt. Maga az ENSZ Fenntartható Fejlődési Konferencia pedig csak háromnapos lehet, és a további egyeztetések alapján arra 2012 júniusában kerül majd sor, Rio de Janeiróban. E formális korlátok felettébb eltértek az 1992-es és a 2002-es találkozók és előkészítésük jellemzőitől. Ugyanakkor ez is kompromisszum volt azon országcsoportok között, amelyek messzemenően kiálltak a brazil kezdeményezés mellett, illetve amelyek egyáltalán nem tartották célszerűnek 2012-ben egy „nagy" értékelő esemény megtartását. E vita azonban nem jutott nyugvópontra. Az elfogadott közgyűlési határozat megváltoztatása reménytelennek látszott, ezért - több fejlett ország berzenkedése ellenére - néhány rövid informális (a formális előkészítő ülésszakok közötti) konzultációt illesztettek a menetrendbe. Később még ezt is kiegészítették több „informális informális" találkozó lehetőségével, amelyeken elsősorban a konferencia írásos eredményét jelentő dokumentum tervezetét tárgyalták. A szervezési kérdésekről folytatott vita is jelezte a komoly véleménykülönbséget az eseménynek mind nagyobb jelentőséget tulajdonító fejlődő országok és a kompromisz- szumként csak egy korlátozott mandátumú, „köztes" konferenciába beleegyező fejlett országok között. A konferencia általános célkitűzése a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikai elkötelezettség megerősítése, a korábbi csúcstalálkozókon elfogadott célokkal kapcsolatos előrehaladás, illetve elmaradás értékelése, az újabb kihívások azonosítása lett. A legfontosabb és egyúttal leginkább ellentmondásos kompromisszum azonban a konferencia napirendjére tűzött konkrét témaköröket érintette: az 1992/2002-ben elfogadott programmal szemben, a korábbi széles körű megközelítés helyett a 2012. évi napirend csak két kiemelt témakört foglalt magában: a zöld gazdaságot (a fenntartható fejlődéshez és a szegénység felszámolásához kapcsolódóan), valamint a fenntartható fejlődés intézményi kereteit. Ezen egyezség szerint az „írásos" eredmény egy elsősorban ezekkel a témákkal foglalkozó, „fókuszált" politikai dokumentum lehet (elkerülendő a hosszadalmas szövegezési tárgyalást). 192 Külügyi Szemle
