Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Tüske László: Az alattvaló és az állampolgár - Szempontok az "arab tavasz" egyiptomi fejleményeinek értelmezéséhez
Az alattvaló és az állampolgár erő megtestesítőjeként a rezsim hatalmát biztosítja, és a haza iránti kötelességek teljesítését követeli a katonáktól, a kiképzés és a nevelés révén kifejleszti bennük az állam- polgári érzületet, a hűséget, a kötelességek és felelősségek rendjét. A leszerelt katona már másképp viselkedik, másképpen illeszkedik a társadalomba, mint az a fiatalember, akit annak idején besoroztak. A csökkenő katonai jellegű feladatok következtében jelentkezett a hadsereg vezetésében a gazdasági szerepvállalás kiterjesztésének igénye. Az ország politikai vezetése támogatta az ilyen kezdeményezéseket, s az elmúlt évtizedek során a hadsereg komoly gazdasági erővé vált. Jelentős érdekeltségei vannak a hadiiparban, a polgári ipari termelésben és a mezőgazdaságban, de az állami finanszírozással támogatott infrastruktúraépítésben is. Szintén a hadsereg működteti a katari-szaúd-arábiai-egyiptomi alapítású, haditechnikai termeléssel és fejlesztésekkel foglalkozó arabközi vállalkozást, az Arab Iparosítási Szervezetet, de ott van a turizmus, az áramtermelés vagy az útépítés területén, és érdekelt a televízió és más híradástechnikai berendezések gyártásban, továbbá pékségek, benzinkutak működtetésében is. Évtizedek alatt jól kiépített ipari komplexumot hozott létre, amely olajozottan és biztosan működik. A katonák számtalan vállalatot és vállalkozást, de éttermeket, focipályákat és strandokat is üzemeltetnek; az alkalmazottak többsége azonban rendszerint az átlagbér alatti fizetést kapja, miközben a tisztikar az e szektorban termelt javakhoz saját üzlethálózat révén jut hozzá, fölöttébb támogatott áron. Vállalkozásaik Kairóban vagy más városokban működnek, de hatalmas földbirtokok fölött is rendelkeznek. Annak ellenére, hogy a hadsereg a gazdaság minden szektorában jelen van, és méretét az amerikai General Electrics céggel9 szokták összevetni, hatalmánál és erejénél fogva képes költségvetését titokban tartani. Ismert, hogy hatalmas támogatást kap, és általában jók a termelékenységi mutatói, így egyes elemzők arra következtetnek, hogy az egyiptomi nemzetgazdaság 15-40 százaléka közötti értékét ellenőrzi a katonaság. Pontosabb adatokat azért nem lehet tudni ennek a valójában „szürke gazdaságnak"10 a működéséről, mert azt maga az egyiptomi kormány sem látja át. Rá kell mutatni arra is, hogy az elmúlt időszakban a rezsim bázisát képező hadsereg a lehetőségek szerint visszaélt az erőfölényével. Közismert volt, hogy a Mubárak-rezsim idején a kiemelkedő teljesítményt nyújtó vállalkozók a legkülönfélébb zaklatásoknak voltak kitéve. Tudjuk, hogy a Muszlim Testvérek komolyabb gazdasági szakembereit többször perbe fogták, vagyonuktól megfosztották vagy ellehetetlenítették őket. De az államigazgatás olyan szakembereit, akik képesek voltak a nyugati befektetőkkel érdemben tárgyalni és működő tőkét hozni az országba, szintén előbb-utóbb megtámadták, hivatalukból elmozdították, mint ahogy ez Rasíd Mohammad Rasíddal, a korábbi ipari és kereskedelmi miniszterrel11 is történt. A hadsereg - magától értetődően - a közvetlen állami beavatkozás gazdaságpolitikáját részesíti előnyben, hiszen annak egyik legjelentősebb haszonélvezője volt a 2012. tavasz 29
