Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Maróth Miklós: Az "arab tavasz"
Maróth Miklós Palesztina néven ismert terület indult el az önállósodás útján, Szíriából pedig - nem minden oszmánkori előzmény nélkül, de azokon továbbhaladva és túllépve -, ismét csak idegen, európai érdekek szerint leválasztották és létrehozták Libanon államát. Ezeken a területeken, az újonnan létrehozott országokban egyrészt kialakulóban van egy új, immár az országhoz köthető politikai öntudat, de egyszersmind él a lakosságban az ummához tartozás ennek ellentmondó, és vallásilag megalapozott érzése is. Érdekes megfigyelni, hogy az egyes arab államok lakosainak van egy állampolgári identitástudatuk, mégis szinte valamennyi pártjuk pánarab pártként definiálja önmagát. Ha nem így tenne, nem lehetne sikeres. Tehát az arab világot egy bizonytalan politikai identitástudat is jellemzi. Még nem dőlt el, hogy az egyes országok állampolgári öntudata vagy az arab/muzulmán ummához tartozás érzése kerül-e ki majd győztesen ebből a csatából. Annyi azonban bizonyos, hogy egyrészt ebben a bizonytalan légkörben a szilárd fogódzót a törzsi öntudat (naszab) jelenti; másrészt az egyes országok sikeres szekuláris politikája az állampolgárság érzését, az iszlám előretörése (din) pedig az ummá hoz tartozás érzését erősítheti. Kivételt Egyiptom jelent ebben a tekintetben, mivel az egyiptomi őslakosokat az iszlám térhódításának idején csak egy viszonylag igen kis létszámú arab hadsereg szállta meg. A nyomukban betelepülő arabok ugyancsak jelentéktelen, néhány ezres létszámot jelentettek egy olyan országban, ahol csak Alexandriának kétmillió letelepült városi lakosa volt, közöttük szépszámú idegennel. Érthető módon egy ilyen országban a hagyományos törzsi viszonyok sokkal kevesebbet számítanak (ha egyáltalán valamit), mint a többi arab országban. Ezeket a hiányzó törzsi, avagy családi kapcsolatokat (naszab) a hadsereg és a hadseregen belüli kapcsolatok voltak hívatva helyettesíteni. Ezért aztán Egyiptomban sokkal erősebb a nemzeti érzés, mint másutt, de az iszlám vallása (din) az arabságtudatot is erősíti. Az egyiptomiak ennek következtében ugyancsak egy identitásválságot élnek meg, de államuk mégis egy természetes, nagy hagyományokkal rendelkező állam. Jellemző azonban, amit egy (Magyarországon tanult) egyiptomi mérnök mondott nekem egy találkozásunk alkalmával. Két fontos esemény történt az életében aznap délelőtt, amelyek következtében először fél óráig egyiptominak, majd fél óráig arabnak érezte magát. Ha tehát európai szemszögből vizsgáljuk az arab országok kormányait, akkor azt találjuk, hogy azok valóban vádolhatok lettek volna az európai értelemben vett korrupcióval, azaz meg nem engedett családi összefonódással; de ez abban a közegben ok semmiképp sem lehetett a faszád, azaz az ottani értelemben vett korrupció emlegetésére, majd onnan a fitnára való áttérésre, legföljebb csak ürügyként szolgálhatott a tömegek számára. Sokkal inkább a faszád címszó alá sorolható az a létbizonytalanság, amely ezekben az országokban a széles tömegek életét jellemezte. Ugyancsak a faszád iszlámból ismert 14 Külügyi Szemle
