Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Gazdik Gyula: Egyiptomi belpolitikai átalakulás a poszt-mubáraki korszakban
Gazdik Gyula az iszlám jogot a törvénykezés „alapvető forrása" helyett a „legfőbb forrásának" nyilvánította. A politikai pártokról szóló korábbi alkotmányos rendelkezés tiltotta a „vallásra való hivatkozással", vallási alapra épülő, illetve a nemi és származási diszkrimináción alapuló szerveződések létrejöttét.8 A deklarációnak az ezzel foglalkozó 4. pontja már csak a vallási, a faji s a származási alapon álló csoportosulások politikai tevékenységének tilalmáról beszélt. Ez például annyit jelentett, hogy korábban nem pusztán az MT, hanem egy általa politikai célzattal létrehozott csoportosulás sem indulhatott volna a választásokon, most azonban ez utóbbi lehetővé vált. Az „ideiglenes alkotmány" biztosította az alapvető szabadságjogokat, s kinyilvánította, hogy a köztársasági elnök vezetésével Nemzetvédelmi Tanácsot fognak felállítani. A dokumentum hosszan foglalkozott a képviselőtestületek jogállásával és összetételével. Ezzel kapcsolatban a 33. cikkely hangsúlyozta, hogy a Népi Gyűlés a megválasztása után azonnal megkezdi a törvénykezéssel, a közpolitikával kapcsolatos felhatalmazásainak ellátását. A kompetenciák konkrét felsorolásánál azonban csak három területet jelölt meg: a fejlesztéspolitikát, a költségvetést, valamint a végrehajtó hatalom felügyeletét. A SCAF politikai szerepét legitimáló 56. cikkely leszögezte, hogy a testület jogosult az ország irányítására. Ebből adódóan törvényeket hozhat és opponálhat, megszabhatja a költségvetés irányait, kinevezheti és elmozdíthatja a kormány tagjait, a katonai és a polgári tisztségviselőket. Összehívhatja és elhalaszthatja a parlament alsó- és felsőházának üléseit, dönthet a kinevezett képviselők személyéről, s nemzetközi szerződéseket írhat alá. A testület vezetőjének vagy egy tagjának felhatalmazást adhat az államfői teendők ellátására. A választások utáni időszakot tekintve az alkotmánymódosítás vonatkozó rendelkezését kiegészítő 60. cikkely volt fontos. Ez kimondta, hogy a Népi Gyűlés és a Sóra Tanács megválasztása után a SCAF, a parlamentbe kinevezés útján került képviselők kivételével, hat hónapon belül összehívja a két ház együttes ülését abból a célból, hogy „létrehozzák" a száztagú alkotmányozó gyűlést. Ennek a testületnek az új alaptörvény kidolgozására szintén hat hónap áll a rendelkezésére, s az elkészült dokumentumot tizenöt napon belül népszavazásra bocsátják. A deklaráció 61. cikkelyéből kiderült, hogy a SCAF a parlament, illetve az új elnök megválasztásáig fogja ellátni az ország kormányzásával összefüggő teendőket.9 A dokumentum alapján arra is lehetett gondolni, hogy háttéralkukon született megállapodás híján a SCAF akár 2013 tavaszáig/nyaráig is elhúzhatja a hatalomátadást. Noha megjelölték a képviselőtestület kompetenciáit, nem lehetett tudni, hogy a széles körű felhatalmazással rendelkező katonai tanács e területeken nem fogja-e keresztezni a parlament szándékait. Ez különösen érvényes volt a költségvetésre. Hasonlóképp nem volt egyértelműen leszögezve, hogy az alkotmányozó testületet a parlament jelöli-e ki, vagy csak egy beterjesztett listát fog elfogadni. 148 Külügyi Szemle
