Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet: Magyarország és az "arab tavasz"
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet A magyar média, mely részletesen beszámolt a líbiai háború eseményeiről, különös tekintettel a magyarok és a külföldiek evakuálásáról, illetve arról, hogy Magyarország nem vesz részt a NATO-műveletben, általában támogatta a kormány döntését. Bár voltak kérdések a mentőakciók költségeivel kapcsolatban (mivel azok adatait nem közölték), de azok szükségességét nem kérdőjelezték meg. A kiadásra vonatkozó becslések 8-10 millió forint körül mozognak, de mivel mindez az Unió polgári védelmi mechanizmusának keretében történt, a terhek megoszlottak Magyarország és az EU között.39 Hasonlóképpen, bár voltak találgatások, hogy a kormány miért döntött úgy, hogy hazánk távol marad a „Unified Protector" elnevezésű hadművelettől, hiszen a magyar Gripenek technikailag képesek az ilyen műveletekben való részvételre, ráadásul Magyarországról mindössze másfél óra alatt elérhették volna a líbiai légteret, továbbá a magyar pilóták ismerik a líbiaiak által is használt szovjet légvédelmi rendszereket, a kormány döntését senki sem kérdőjelezte meg.40 Egy 2011. április elején, huszonhárom országban végzett közvélemény-kutatás szerint a magyar közvélemény 50%-a támogatta a NATO katonai műveletét Líbiában.41 Meg kell azonban jegyezni, hogy annak ellenére, hogy számtalan vita zajlott a líbiai eseményekkel kapcsolatban, a közvéleményt a történések érzelmileg kevéssé fogták meg, ami egyrészt a líbiai vezetőről, Muammar Kaddáfiról kialakított negatív képnek volt köszönhető, másrészt annak, hogy a Líbiai Nemzeti Tanács teljességgel ismeretlen volt és maradt Magyarországon. Annak ellenére, hogy a média beszámolt róluk, Kaddáfi fenyegetőzései - hogy megnyitja az utat a terrorizmus és a migráció előtt Európa felé - szintén hatástalanok maradtak. A közvélemény figyelmének középpontjában elsősorban a humanitárius katasztrófa és az olaj állt, de miközben számtalan konspirációs elmélet látott napvilágot az olajjal kapcsolatban, a magyar nagykövetség és a humanitárius segélyszervezetek munkája általános elismerést és erkölcsi támogatást vívott ki. A magyar megítélés szerint a líbiai válság idején nyújtott humanitárius segítség az elnökségi feladatok közé tartozott. Alapvetően három területen valósult meg: magyar és más külföldi személyek kimenekítése Líbiából, a Máltán felállított menekültközpont munkájában való részvétel, valamint a kórházaknak és menekülttáboroknak nyújtott segítség. 2011. február 23-án, az uniós tagállamok kérésére Magyarország aktiválta az EU polgári védelmi mechanizmusát,42 és február 28-án - az Európai Bizottsággal közösen finanszírozott akció keretében - egy magyar repülőgép a tripoli magyar nagykövetség és a Terrorelhárítási Központ segítségével 96 magyar és külföldi állampolgárt menekített ki Líbiából. Április 4-én egy ukrán hajó a magyar nagykövetség segítségével evakuált 193 külföldit, akik közül 52 uniós állampolgár volt. Április 20-án 174, Líbiából Tunéziába menekült csádi állampolgár jutott vissza a hazájába, szintén a magyar kormány segítségével, az Európai Bizottsággal közös finanszírozásban.43 A líbiai polgárháború során a tripoli magyar nagykövetség folyamatosan működött és az Európai 138 Külügyi Szemle
