Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet: Magyarország és az "arab tavasz"
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet Menti Együttműködési Tanács6 országaiban (Szaúd-Arábiában, Kuvaitban, az Egyesült Arab Emirátusokban és Katarban), valamint Irakban és a palesztin területeken. A rendszerváltást követő időszak magyar-arab kapcsolatait a viszonylag alacsony intenzitás jellemezte. A kül- és belpolitikai figyelmet a transzatlanti integráció kötötte le, s közben az egyes magyar kormányoknak az arab világ irányába mutatott érdeklődése változó volt:7 az Antall-kabinet és az Orbán-kormányok különböző indíttatású, de kifejezett érdeklődésétől, az első Orbán-kormány arab „nyitásától"8 a mélypontot jelentő Gyurcsány-kijelentésig.9 A nagy állami vállalatok megszűnésével átmenetileg eltűnt az a gazdasági réteg is, mely képes és kész lett volna a világ távolabbi térségeiben külkapcsolatokat építeni. Az államközi ösztöndíjak rendszerének átalakulásával a Magyarországra érkező arab diákok összetétele és száma is megváltozott. Bár az utóbbi években az arab kapcsolatok folyamatosan fejlődnek, szerkezetük és tartalmuk teljesen átalakult. Magyar-arab politikai kapcsolatok A magyar külpolitika számára a Közel-Kelet annak ellenére sem szerepel a külpolitikai napirend prioritásai között („prioritáson kívüli fókusz"), hogy a 2011 decemberében bemutatott, „Magyar külpolitika az uniós elnökség után" című stratégiai dokumentum a „globális nyitás" programjának keretében külön fejezetet szentel a térségnek, ami a kapcsolatok új szakaszát jelentheti. Ezt a váltást előre jelezte, hogy - mintegy az első Orbán-kormány „arab nyitási" kezdeményezése folytatásaként - 2011 januárjában Orbán Viktor miniszterelnök Egyiptomba, majd októberben Szaúd-Arábiába látogatott. Meg kell jegyezni azonban, hogy a Közel-Kelet különböző altérségei a magyar-arab bilaterális kapcsolatrendszer keretében (is) különböző jelentőséggel bírnak. Magyar szempontból az arab Kelet, a Masrek (az Egyiptomtól keletre, az Arab-félszigettől északra eső terület) jelenti a történetileg és hagyományosan kialakult közel-keleti kapcsolat- rendszer centrumát. Ennek egyrészt a földrajzi közelség, másrészt talán a Közép-Eu- rópában „klasszikus" értelemben felfogott, az akadémiai stúdiumok hagyományainak jobban megfelelő földközi-tengeri keleti medence „láthatósága" az oka, amiben szerepet játszhatott - legalábbis történeti alakulásában - a Szentföld vallásos jelentősége, illetve az oszmán-török birodalommal való közös múlt által nyújtott fókusz. A Perzsa (Arab)- öböl térségével épülő kapcsolatok viszonylag újabb keletűek, meghatározójuk magyar részről elsősorban az energiahordozók iránti érdeklődés. Az arab Nyugat, a Maghreb hagyományosan francia-spanyol érdekszféra, magyar szempontból lényegesen kisebb jelentőségű, mint a két másik régió. Annak ellenére, hogy a magyar diplomáciai jelenlétnek itt is vannak hagyományai (Algériával és Líbiával a szocialista időszakban Magyarország kiemelt kapcsolatokat ápolt, de 1959-ben Marokkóval, majd 1965-ben 130 Külügyi Szemle
