Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
Csicsmann László Muszlim Testvériséggel ellentétben - semmilyen lehetőség sem maradt nyitva a politizálásra. Ben Ali különböző törvényekre hivatkozva rendszeresen leszámolt mindenféle iszlamista törekvéssel. E szándéka megvalósításához a 2001. szeptember 11-ét követő terrorizmusellenes háború pedig még legitimitást is biztosított. A 2003-ban elfogadott terrorizmusellenes törvénycsomag keretében az iszlamisták letartóztatásának újabb hulláma kezdődött.53 Az al-Nahda tehát az 1990-es évektől teljesen ellehetetlenült Tunéziában. A mozgalom második embere, Abdel Fattáh Múrú 1992-ben börtönbe került, és a következő években visszavonult a politikai aktivitástól. Eközben Rásid Ghannúsi londoni száműzetése alatt az európai muszlim közösség egyik - a politikai aktivitástól tartózkodó - teoretikusa lett. Számos olyan munkát publikált, amely az iszlám és a demokrácia ösz- szeegyeztetésére tett kísérletet. Ghannúsi mint mérsékelt iszlamista vezető, a nyugati értékeket belülről, az iszlámból vezette le. A nézeteit tárgyaló könyv szerzője, Azzam Tamimi szerint Ghannúsi a törökországi iszlamizmus modelljét sajátította el, és szakított korábbi, a fegyveres erő alkalmazását sem elutasító nézeteivel.54 Bár az illegális al-Nahda mérsékeltebbé vált, a tunéziai iszlamisták között, kis számban ugyan, de találunk radikális elemeket. Nyilvánvalóvá vált például, hogy a tunéziai iszlamisták egy csoportja 2001-ben a tálib rezsim oldalán harcolt Afganisztánban. 2002 áprilisában a Dzserba szigetén lévő zsinagóga elleni támadás huszonegy emberéletet követelt. A merényletet az al-Káida vállalta magára. 2001 után Tunéziában is megjelent az al-Káidának az Iszlám Maghrebben nevű szervezete, amely elsősorban Algériában volt aktív.55 A globális dzsihád azonban nem vonzotta a tunéziai iszlamistákat tömegesen, a Ben Ali-rezsim pedig mukhábarát [biztonsági] államként élesen szembefordult minden radikalizmussal. A Muhammed Búazízi 2010. decemberi önégetését követő, kiterjedt tunéziai tüntetések meglepetéssel hatottak az iszlamistákra. A hivatalosan betiltott al-Nahda vezetője, Rásid Ghannúsi Ben Ali távozását követően, 2011. január 30-án hazatért Tuniszba. Ghannúsi Tuniszba vezető útját többen Khomeini ajatollah párizsi száműzetéséből való 1979-es hazatéréséhez hasonlították. Maga Ghannúsi azonban határozottan elutasította az összehasonlítást, mondván, Tunézia nem az iráni modellt másolja, hanem a törököt. Ghannúsi személyesen Erdogan török miniszterelnök példáját tekinti mintának, akinél a szekuláris nemzetállam összeegyeztethető az iszlám elvek követésével. Ghannúsi a hazatérése után nem sokkal regisztráltatta az al-Nahda Pártot, amely a tunéziai politikai átmenet egyik prominens szereplőjévé vált. Ghannúsi és Múrú között azonban szakadás következett be. Múrú kilépett az al-Nahdából, és egy főként függetlenekből álló politikai blokkhoz csatlakozott a közelgő választások előtt. Az al-Nahda Párton belüli nézeteltérések kifejezetten hasonlítanak az egyiptomi Muszlim Testvériségen belüli törésvonalakhoz; azzal a különbséggel, hogy Ghannúsi és Múrú ugyanazon generáció tagjai. 120 Külügyi Szemle
