Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon egy egész folyamatot meg lehet akadályozni, míg kimaradás esetén csak az adott ország marad ki a folyamatból, a többiek előrehaladnak. Az Egyesült Királyság számára azonban erősen leszűkültek a vétó adta lehetőségek, amikor elfogadta az Európai Unió rugalmassági szabályát, amely lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy egy-egy politikaterületen akár kisebb csoportban is előrehaladjanak egy kiválasztott úton. A konkrét együttműködési területeket vizsgálva minden valószínűség szerint az Egyesült Királyság kihasználja a kívül maradás lehetőségét a jövőben egy lehetséges európai főügyészi hivatal felállításával kapcsolatban. A büntetőjogi együttműködésekből más területeken is határozottan távol marad. Az európai letartóztatási parancs bevezetésével a Európai Unió Bírósága már így is kompetenciákra tett szert a bűnüldözésben, és az Egyesült Királyság álláspontja szerint félő, hogy ítéletein keresztül a büntetőjog európai intézményesülése irányába fog hatni, ami a brit szuverenitásmodell újabb elemét állítaná kihívás elé. A lisszaboni szerződés a szerződés aláírásától számított öt év átmeneti időszakot ír elő az Európai Unió Bíróságának az európai büntetőjogi megállapodások érvényre juttatására. Teljes fennhatósága így csak 2014-től lesz, amikor az Egyesült Királyság dönthet arról, hogy részt vesz-e az együttműködésben. A kimaradások érvényesítésével két helyen is kimarad az Egyesült Királyság olyan területekről, amelyekhez szívesen csatlakozott volna, de az unió megtagadta az együttműködést. Az egyik terület a határőrizeti rendszer bevándorlási adatait is tartalmazó SIS információs rendszerhez való korlátozott csatlakozás, a másik az Európai Határőrizeti Ügynökséggel való együttműködés. A Cameron-kormány Európa-politikájának egy másik lehetséges iránya a szociális és munkaügyi együttműködésekre vonatkozó szabályozásokból történő visszalépés lehet, különösen a munkaidőre vonatkozó direktíva vonatkozásában.16 Nem valószínű azonban, hogy a Major-kormány által képviselt teljes kívül maradásra törekedne, amelynek kikényszerítésére a tagállamokkal szemben egyébként is kis esélye lenne. Sokkal valószínűbb, hogy a hazai politikai tőke kovácsolását szem előtt tartva kompromisszumos megállapodásra jut a tagállamokkal ebben a kérdésben. A közös szociális politika elmélyítése kapcsán az Egyesült Királyság határozott álláspontot képvisel: nem a klasszikus szociális politika kiterjesztését látja követendőnek (azt egyértelműen a tagállamok kezében hagyná), hanem a munkaerő rugalmasságra építve az új munkahelyek létrehozásának, az átképzési programok kiterjesztésének szánna nagyobb szerepet. Miután a koalíciós kormány eldönti, hogy mely területeken kíván kívül maradásra vagy különmegállapodás kötésére törekedni, akkor a következő alapvető probléma a hogyan kérdése lesz. A kívül maradások érvényesítésének eljárása kapcsán Cameron belefutott a tagállamok elutasításába, amikor az alapszerződés módosítását vetette fel. Az évek munkájával létrehozott szerződést ugyanis szinte senkinek sincs kedve újból alávetni azoknak az eljárásoknak, amelyek hosszú ideig hátráltatták a hatályba lépését. 2011. tavasz 85
