Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Ferenc: Biztonsági tanulmányok - Biztonságpolitika (Rácz András)
Könyvekről találni a kötetben, és noha ezek a szakmai közönség számára nem értelemzavaróak, egy hozzá nem értők számára készült tankönyvben azok lehetnek. Bizonyos pontatlanságokért viszont egyértelműen nem a szerzők, hanem a gyorsan változó hazai körülmények a felelősek. Mire a kötet 2012-ben a felsőoktatásban tömegesen felhasználásra kerül, már mind a Magyar Köztársaság mint hazánk neve, mind pedig az 51. oldalon felrajzolt nemzetbiztonsági szolgálati struktúra elavulttá válik, előbbi a Magyarország elnevezés bevezetése, utóbbi pedig a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tervezett összevonása miatt. Ami a nyomdai kivitelezést illeti, hasonlóképpen jellemezhető, mint a lektorálás: bár a kötet külalakja kifejezetten előnyös, mégis számos olyan apró hibát lehet találni, amelyek egészen kevés pluszidő ráfordításával kiküszöbölhetőek lettek volna. Kifejezetten szerencsétlen dolog például, hogy akad a kötetben olyan táblázat, amelyben sötétszürke alapon feketével írt részek is előfordulnak, és hasonlóképpen megmagyarázhatatlan, hogy a könyvet záró irodalomjegyzékben felsorolt művek közül néhánynak a címében miért kékkel szedettek egyes részek. Egyik sem komoly probléma, mégis kár, hogy így jelent meg. Mivel a kötet feltételezhetően - és remélhetőleg - több kiadást is meg fog érni, a második újranyomás előkészítésénél a fenti apróságokra mindenképp érdemes lesz figyelmet fordítani. A kötet végén található, részletes rövidítésjegyzék nemcsak átfogó jellege miatt értékes, hanem azért is, mert megadja a többségében angol alapnyelvű rövidítések magyar feloldását is. Ennek révén pedig normateremtőként is működhet, illeszkedve a tankönyvi felhasználás általános célkitűzéséhez. A bibliográfia viszont csak a kötethez felhasznált tanulmányok, háttéranyagok és szakirodalom felsorolását tartalmazza. A húszoldalas terjedelem magáért beszél: a kötet többéves, igen alapos kutatómunkát és több évtizedes tapasztalatot tükröz. Ezzel együtt, a témában járatlan olvasónak valószínűleg többet segítene egy olyan összeállítás, amely nemcsak a felhasznált, de az ajánlott irodalmat is tartalmazza, utóbbit esetleg tematikus bontásban. A kötet oktatási célú felhasználásában szintén jelentős szerepet töltene be, mert segítségével a hallgatók is jobban el tudnák kezdeni saját kutatásaikat. Egy jól összeszedett, a fontosabb hazai és külföldi szerzőknek az egyes témákhoz kapcsolódó, főbb munkáit tartalmazó bibliográfia elkészítése nagy feladat, ám a végeredmény remekül illeszkedne a könyv kiemelkedő színvonalához és átfogó jellegéhez. Egy jövőbeli második, javított-bővített kiadás előkészítésénél a fentebb említett hiányosságok kiküszöbölése mellett esetleg ezt is érdemes lesz megfontolni. A Gazdag Ferenc által szerkesztett Biztonsági tanulmányok - Biztonságpolitika című kötet hátoldalán egyértelműen meghatározták a kitűzött célt: „.. .szerzőinekfő igyekezete az volt, hogy a legbonyolultabb biztonsági kérdéseket is egyszerűen és világosan tárgyalják. A kötetet ezért nemcsak egyetemi hallgatóknak, oktatóknak ajánlják, hanem mindazoknak, akik 200 Külügyi Szemle
