Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Ferenc: Biztonsági tanulmányok - Biztonságpolitika (Rácz András)
Könyvekről Elődjéhez és a témához kapcsolódó nyugati tankönyvekhez hasonlóan, ez a kötet is több, közel kéttucatnyi szerző munkáján alapul. Sajátos megoldás ugyanakkor, hogy a szerzők által megírt anyagok nem külön-külön fejezeteket alkotnak, nem önálló tanulmányokként vannak jelen. Ehelyett a szerkesztő azokat átírta, helyenként a belső sorrendiséget átrendezte, és a kész szöveget a saját gondolatmenetének képére formálta. A megoldás előnye, hogy a kötet ilyen módon koherens egészet alkot, mind általános szemléletét, mind pedig - ami ennél is fontosabb - terminológiáját illetően. Hátránya ugyanakkor, hogy igen nehezen definiálható, hogy hol végződnek a hozzájáruló szerzők megállapításai, és hol kezdődnek a szerkesztői gondolatok. Tartalmi tagolását tekintve: a kötet a biztonság és a biztonságpolitika fogalmának alapos körbejárásával kezdődik. Érdekes momentum, amikor a szerző kissé csalódottan megállapítja, hogy a magyar terminológiában a Nyugaton security studiesnak hívott tudományág valós jelentését hívebben tükröző „biztonsági tanulmányok" elnevezés helyett a „biztonságpolitika" kifejezés terjedt el. Ezt követően viszont példamutató realitásérzékkel belátja, hogy mivel ennek megváltoztatására nincs esély, ezért a továbbiakban a kötet is a biztonságpolitika elnevezést használja. Ez az elmélyült, de ugyanakkor két lábbal a földön álló, minden tekintetben a realitásokból kiinduló hozzáállás jellemzi az egész kötetet. A második fejezetben az olvasó a múltbéli és a jelenkori biztonságelméletek magyar nyelven hozzáférhető egyik legteljesebb összefoglalását olvashatja. A közel negyvenoldalas fejezet óriási pozitívuma, hogy a különféle biztonságelméleteket úgy sikerült a szerzőnek magas színvonalon bemutatnia, hogy azok az elsődleges források - a hivatkozott elméleti művek - ismerete nélkül is érthetőek a témával még csak ismerkedő olvasó számára. A harmadik fejezet a biztonságpolitikai kihívások osztályozásával foglalkozik. A fejezet utolsó része a posztbipoláris korszak kihívásait tárgyalja. Némelyik itt szereplő biztonságpolitikai kihívás már előkerült a második fejezetben is (pl. a bukott államok kérdéséről a 70. és a 123-125. oldalon is szó esik), ami először kissé redundánsnak hat. A kötet belső logikájának felismerésével aztán már értelmezhető és indokolható, hogy miért szerepel ugyanaz a jelenség több, egyenként más-más nézőpontot használó fejezetben is - ám ezt a belső logikát célszerű lett volna az előszóban ismertetni, megköny- nyítendő az olvasó dolgát. Szokatlan és a hazai szakirodalomban úttörő megoldás, hogy a szerkesztő a negyedik fejezetet teljes egészében a globalizációhoz köthető biztonsági kihívásoknak szenteli, markánsan elkülönítve azokat a „hagyományos", lokális vagy épp regionális jelentőségű kihívásoktól, fenyegetésektől. Azaz először foglalkozik tankönyvi igénnyel - biztonságpolitikai szempontból - a környezeti és demográfiai biztonság kihívásaival, valamint a globális élelmiszerhiány következményeivel. Ezt követi egy precíz, részletes összefoglalás a nemzetközi terrorizmusról. 198 Külügyi Szemle
