Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Gálik Zoltán minden egyes, az Európai Közösség szerződését érintő módosítást az 1972-ben elfogadott Európai Közösségek törvény kiegészítésével ültet át a brit jogrendszerbe. Az Európai Parlament hatalmi kompetenciájának növeléséhez pedig az Európai parlamenti választási törvény (European Parliamentary Elections Act, 1978) kiegészítése szükséges. A lisszaboni szerződés elfogadásakor született Európai Unió kiegészítése törvény (European Union Amandement Act, 2008) rendes úton zajló szerződésmódosítás esetére törvény létrehozását írja elő, míg egyszerűsített eljárás esetére a kormány szándékát támogató alsó-, illetve felsőházi megerősítő határozatot. A törvény egyik alapvető célja, hogy kimondja, a hatalom végső letéteményese a Westminster. Cameron érvelésében a 2009 júniusában hozott német alkotmánybírósági döntést helyezi középpontba. A német alkotmánybíróság kimondta, hogy az Európai Unió kormányzatának vagy nemzetállami, vagy föderális szint felől értelmezhető demokratikus legitimitással kell rendelkeznie. Mivel azonban az Európai Unióban nincs meg a föderális szintű legitimáció, ezért az unió hatalma nem terjeszkedhet túl a német alkotmány nyújtotta kereteken. Ráadásul az alkotmánybíróság először sorolta fel azokat a területeket, amelyek a szuverenitásátadása csak korlátozott formában mehet végbe (jogrend, védelem, kultúra, oktatás, szociális politika). Az alkotmánybíróság egyenesen felhívja a szövetségi parlament figyelmét arra, hogy az Európai Unió által nyújtott keretek között a lehető legaktívabban vegyen részt az európai törvényhozásban. Egyes értelmezések szerint az alkotmánybíróság az Európai Bíróság 1964-es jogértelmezésével megy szembe, amelyben a közösségi jogot a nemzetállami jog fölé helyezte a római szerződés által érintett területeken. Többen kritikával illették az alkotmánybíróság egyoldalú, „korszerűtlen" szuverenitásértelmezését, amely az európai integráció sui generis létrejöttét és működését nem veszi figyelembe. Mindenesetre David Cameron az Európai Unió törvény elkészítése során erre az ítéletre hivatkozott, amikor a parlament szerepvállalásának átértelmezését kereste. A kritikusok azonban megjegyzik, hogy a párhuzam sántít, hiszen míg a német modell az írott alkotmányra épül, addig az Egyesült Királyságban egységes írott alkotmány nem létezik. A szuverenitásmodell változásának értékelésénél kiemelt helyen kell vizsgálnunk az emberi jogok alkotmányos keretének újfajta értelmezését. A dolgozat egyik alaptézise, hogy az Európai Unió politikai integrációja és az Egyesült Királyság politikai rendszere az ezredforduló környékén párhuzamosan lép az intenzív átalakulás fázisába. Márpedig az emberi jogok kérdése mindkét folyamatban központi kérdés: az integráció szintjéről az Alapjogi charta, az Egyesült Királyság részéről pedig az Emberi jogi törvény 1998-as létrehozásával kezdődtek meg, és az elmúlt évtizedben számtalan összeütközés keletkezett ezen a területen a politikai integráció alapkérdéseivel kapcsolatban. Az Egyesült Királyság az Európai Tanács 2007. júniusi ülésén bejelentette kívül maradási szándékát (opt-out) az Európai Unió Alapjogi chartájából. Mivel az Alapjogi charta az unió joganyagának alapvető és szerves része lett, felvetődik a kérdés, hogy miért 80 Külügyi Szemle
