Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)

2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991

Békés Csaba ez a képlet sem volt ilyen egyszerű. A fejlett csoporton belül a viszonylag kevésbé fej­lett Lengyelország és Magyarország például a KGST fejlesztési irányai és az integráció ügyében általában a fejlettebbekkel együtt küzdöttek, saját gazdasági érdekeik védel­mében azonban nem ritkán a fejletlenek álláspontja mellé sorakoztak fel. A hatvanas évek elejétől a szovjet blokk számára az egyik központi probléma a német kérdés rende­zése volt. Itt kezdettől határozottan elkülönültek a biztonságérdekelt és a gazdaságorientált blokk érdekei. Míg Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK csak a korabeli nyugat­német pozíció63 teljes feladása esetén tartotta lehetségesnek a diplomáciai kapcsolatok rendezését az NSZK-val, Bulgáriának, Magyarországnak és Romániának nem voltak komoly rendezetlen problémái vele, viszont annál inkább érdekeltek voltak a gazda­sági kapcsolatok intenzív fejlesztésében.64 Az európai biztonság kérdésében is - mivel annak központi eleme a német kérdés rendezése volt - nagyjából a fenti képlet szerint oszlottak meg a vélemények. Magyarország tehát a szovjet blokkon belül pragmatikus alapokon nyugvó, sajátos szövetségi politikát folytatott, amelyet a mindenkori aktuális érdekek határoztak meg. Ez a meglehetősen bonyolult viszonyrendszer jól illusztrálha­tó a vizsgált korszakból vett néhány tanulságos példával. A lengyel-magyar kétoldalú kapcsolatok mindvégig kiválóak voltak, és a nemzetkö­zi politika megítélése, valamint a kelet-nyugati viszony alakulása kérdésében is több­nyire megegyezett a két vezetés véleménye. Számos esetben azonban lényegesen eltérő álláspontot képviseltek, volt olyan alkalom is, például az európai biztonsági konferen­cia előkészítésének korai szakaszában, amikor a magyar diplomácia a túlzónak tekin­tett lengyel törekvések leszerelésére a szovjetekkel szövetkezett. Románia esetében fordított volt a képlet: a kétoldalú kapcsolatokat mindvégig súlyos problémák - köztük mindenekelőtt a romániai magyar kisebbséggel szembeni súlyos diszkrimináció - terhelték, amelyek következtében a magyar vezetésben erős belső kri­tika és nacionalizmustól sem mentes ellenszenv nyilvánult meg a román vezetéssel szemben.65 A kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztése terén, illetve az európai biztonság kérdésében azonban - s időnként a szovjet blokkon belüli politikai és gazdasági koope­ráció számos területén is - a két politikai vezetés által képviselt érdekek sokszor meg­egyeztek, vagy közel álltak egymáshoz. A magyar vezetés a multilaterális tárgyalásokon ugyan látványosan tartózkodott a mindenkori román álláspont nyílt támogatásától, ám nem ritkán a passzivitásnak álcázott jóindulatú semlegesség taktikájának alkalmazá­sával igyekeztek elősegíteni annak érvényre jutását. A magyar-szovjet kétoldalú kap­csolatok rendszerében pedig a magyar tárgyalópartnerek gyakran szálltak síkra olyan javaslatok mellett, amelyek kifejezetten ezt a közös érdekeltséget szolgálták. A magyar-keletnémet kapcsolatok szintén egyedi jellegűek voltak. A magyar gazda­sági és belpolitikai fejlődés sajátosságaival kapcsolatban a szovjetek mellett a legtöbb és legélesebb kritikát Magyarország mindvégig az NDK részéről kapta. Sőt, olyan esetre is fény derült, amikor keletnémet funkcionáriusok „kémkedtek" a magyar kulturális 114 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom