Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991
Magyar külpolitika a bipoláris világban A Sztálin halála utáni időszakban a szovjet vezetés mindenekelőtt az európai szövetséges államokban felgyülemlett feszültségek feloldásával, a kialakult válságok kezelésével, illetve hasonló helyzetek elkerülésével volt elfoglalva. A külpolitika terén így 1953 folyamán még nem ösztönözték ezeket az országokat jelentősebb aktivitásra, a fő cél ekkor a status quo ante visszaállítása, vagyis az 1949 után kialakult abnormális helyzet felszámolása volt. Az 1953 júliusában hivatalba lépő Nagy Imre-kormány első külpolitikai intézkedései ennek megfelelően a Rajk-per nyomán, illetve az angol üzletember, Edgar Sanders letartóztatása miatt kifejezetten ellenségessé vált magyar-jugoszláv,40 illetve magyar-angol viszony41 rendezését célozták. Sanderst már augusztusban feltétel nélkül szabadon engedték, és néhány hét múlva megkezdődtek a gazdasági tárgyalások a két kormány között. A szovjet vezetés ugyanakkor 1954 tavaszától, a genfi négyhatalmi külügyminiszteri tárgyalások megindulásával párhuzamosan, „aktív külpolitika" folytatására ösztönözte a kelet-közép-európai államokat. Az új doktrína lényege az volt, hogy ezek az országok - természetesen Moszkvával szoros együttműködésben - igyekezzenek a nemzetközi politikában önálló aktorként megjelenni, legyenek kezdeményezők a nemzetközi szervezetekben. A cél az volt, hogy a Szovjetunió a Nyugaton csak „csatlós államoknak" nevezett európai kommunista országokból a nemzetközi porondon szalonképes partnereket, „valódi" szövetségeseket kreáljon, s így az enyhülési politika előmozdítása során a nyugati politikai-katonai szövetséggel, a NATO-val szemben a keleti oldalon is egy működőképes és persze egységes blokk léphessen fel, s folytasson párbeszédet. Ezt szolgálta a KGST reformjának kezdeményezése 1954 tavaszán, és mindenekelőtt ezért alakult meg a keleti blokk katonai-politikai szervezete, a Varsói Szerződés is 1955 májusában. Nyikita Hruscsov célja valójában tehát a szovjet blokk gyorsított ütemű katonai, politikai és gazdasági integrációja volt. 1954-55 folyamán megindult a kapcsolatok felmérése, majd fokozatos javítása a többi nyugat-európai országgal is, 1956 nyarán pedig diplomáciai kapcsolat létesült Magyar- ország és a NATO-tag Görögország között. A legnagyobb nehézséget a magyar-amerikai viszony rendezése okozta. Bár 1955-től mindkét fél a kapcsolatok fejlesztésének szükségességét hangoztatta, a helyzet normalizálását számos tényező nehezítette.42 A gazdasági kapcsolatok fejlesztésének legfőbb gátja a jelentős magyar tartozás volt (a háborús és az államosítások miatti kártérítés), amelyet a magyar fél nem tudott és nem is akart rendezni. Az amerikaiak mindenekelőtt budapesti követségük munkájának akadályozását (utazási korlátozás, magyar alkalmazottak letartóztatása, stb.) nehezményezték, s noha a Külügyminisztérium 1955— 56 folyamán már kifejezetten törekedett a helyzet megoldására, az ,,állam(védelem) az államban" elv alapján operáló Belügyminisztérium egy ideig sikeresen szabotálta az ügyet. 1956 nyarán újabb javulás kezdődött, amit jól jelzett az amerikai kormányzat 2011. tél 105
