Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991
Békés Csaba szövetségeseinek részvételét a Szovjetunió elleni hadjáratban. Vjacseszlav Molotov három nappal a német támadás után azt közölte a moszkvai magyar követtel, hogy a Szovjetuniónak nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben, és nincs észrevétele Magyarország erdélyi revíziós törekvéseivel kapcsolatban sem.21 A Szovjetunió megtámadása előtti időben tehát Moszkva jóindulatának megnyerésére Magyarországnak lényegesen jobb pozíciói voltak, mint Romániának. Hiszen Magyar- országnak a Szovjetunióval szemben szintén nem voltak területi követelései. A két világháború közötti magyar külpolitika vezérfonalát képező, a trianoni döntések miatt komoly tömegtámogatást élvező revíziós törekvések azonban az országot az 1930-as évek közepétől egyre jobban a német szövetség felé sodorták. Ezért aztán a német segítséggel megvalósított „ország gyarapítás" után, bízva a német fegyverek győzelmében, a magyar vezetés nem a Szovjetunió, hanem Németország jóindulatát szerette volna megnyerni. így látta ugyanis biztosítottnak Eszak-Erdély megtartását, és a Romániával való versenyfutással remélte megteremteni annak lehetőségét, hogy Magyarország újabb erdélyi területeket kapjon vissza. Ez a szándék, nem pedig a Szovjetunióval szembeni területi igény vezetett végül a Szovjetunió elleni hadjáratban való magyar részvételhez. Románia viszont 1940-ben kénytelen volt a Szovjetuniónak átadni Besszarábiát és Eszak-Bukovinát.22 Besszarábia a századok során részben vagy egészben hol a moldvai fejedelemséghez, hol a török birodalomhoz, 1812-től pedig Oroszországhoz tartozott. 1920-ban az antant hatalmak a döntően románok által lakott területet - a korábban az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Bukovinával együtt - teljes egészében Romániának juttatták. A szovjet kormány a döntést nem ismerte el, mivel a területre történelmi jogon igényt tartott. Azok után tehát, hogy Románia 1940-ben kénytelen volt átadni ezeket a területeket a Szovjetuniónak, aligha volt kétséges, hogy adandó alkalommal mindent el fog követni visszaszerzésükért. Ráadásul Románia a többségében románok lakta területeken túlmenően is területi igényekkel lépett fel a Szovjetunióval szemben. Ezek kielégítésére Románia ígéretet is kapott a német vezetéstől, a háborúban való részvétel fejében.23 így tehát a román részvételt a Szovjetunió elleni háborúban nemcsak az motiválta, hogy Németország támogatását igyekeztek megnyerni Dél-Erdély megtartása, illetve Eszak-Erdély visszaszerzése érdekében, hanem további konkrét területi követeléseik is voltak a Szovjetunióval szemben. Vagyis Romániának lényegesen komolyabb indítékai voltak a háborúban való részvételre, mint Magyarországnak, s így kevesebb esélye volt arra is, hogy a háborútól távol maradjon. Ezért a Szovjetunió elleni német támadás előtt pozíciói rosszabbak voltak a szovjet támogatásnak a háború utáni békerendezésnél való megnyerésére is. A német támadás, illetve Románia és Magyarország hadba lépése után azonban alapvetően megváltozott a helyzet. Azzal, hogy Románia várható támadása mellett Magyarországot sem sikerült a háborútól visszatartani, a szovjet diplomáciában más 100 Külügyi Szemle
