Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS A DÉLSZLÁV VÁLSÁG - Jeszenszky Géza: Jugoszlávia felbomlása és a magyar külpolitika
Jeszenszky Géza és horvát munkákat is felhasznált, illetve Császár Márk: „A magyar külpolitika és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása". Különösen az utóbbi figyelemreméltóan alapos munka. 3 Tito könyörtelen, de eredményeket hozó módszereire és a külvilág Tito-kultuszára rámutat Sokcsevits: i. m. 660-664. o. 4 A „horvát tavasz" annak és letörése: Uo. 647-653. o. 5 Szilágyi Imre: i. m. 4-5. o. 6 Jugoszlávia felbomlásának magyar krónikása szerint az új horvát kormány legfontosabb célkitűzése ekkor az volt, hogy Horvátországból nemzetállamot teremtsen, egy jugoszláv konföderáció keretében. Juhász József: i. m. 226. o. 7 Sabrina P. Ramet: The Three Yugoslavias: State-Building and Legitimation, 1918-2005. Bloomington: Indiana University Press, 2005. 374. o. 8 Magam is kíváncsi vagyok, hogy tudott-e erről Für hadügyminiszter, Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere vagy Boross Péter, akkor a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, vagy az egész ügyet a Technika Külkereskedelmi Vállalat bonyolította le. Azt is jó volna tudni, hogy Belgrád zágrábi vagy budapesti ügynökei révén szerzett-e tudomást az eladásról, esetleg valamelyik magyar minisztériumból vagy cégből került ki az informátor. 9 Hajdú János a Népszabadságban az 1934-es marseilles-i királygyilkosság előkészítésével is kapcsolatba hozott magyarországi usztasa táborhoz hasonlította az ügyet „Jankapuszta?" című cikkében. Egyúttal kétségbe vonta, hogy célszerű különbséget tennünk Jugoszlávia népei között: „mi nem rangsorolhatjuk viszonyunkat a szlovénekkel, a szerbekkel, a horvátokkal és a többiekkel. Ez egyáltalán nem lenne magyar érdek". Magyar Szó, 1991. január 29. 10 Martin Spegelj, az akkori horvát hadügyminiszter memoárjában (Sjecanje Vojnika [Egy katona emlékiratai], Zagreb: Znanje, 2001.) részletesen felsorolja, hogy mely országokból sikerült neki fegyvereket és hadianyagot vásárolnia. Magyarország mellett említi Ausztriát, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Romániát, Svájcot és Chilét. Adatait (vagy a más forrásból származókat) átveszi Jakus János: „A Horvát Hadsereg felszabadító hadműveletei 1995-ben". In: Magyarország és a Balkán (szerk. M. Császár Zsuzsa). Pécs: PTE TTK FI Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja, 2009. 37. o. Megerősíthetem, hogy ilyen szállításokról én is értesültem, de a magyar kormány tudtával az említett tízezer géppisztolyon felül se Horvátországnak, se más balkáni államnak nem adtunk el és nem szállítottunk fegyvert; az 1991 őszén elrendelt nemzetközi fegyverszállítási embargót Magyarország szigorúan betartotta. 11 Magyar Külpolitikai Évkönyv (továbbiakban MKÉ) 1991. Budapest: Külügyminisztérium, 1991.142-143. o. 12 Népszabadság, 1991. február 5.1-3. o. 13 Népszabadság, 1991. február 8. 3. o. 14 Az úgynevezett Kalasnyikov-ügyről részletesen beszámol: Für Lajos: A Varsói Szerződés végnapjai - magyar szemmel. Budapest: Kairosz Kiadó, 2003. 272-282., 293-305. o. A délszláv háborúval foglalkozó, külföldön megjelent számos írás általában nem, vagy csak érintőlegesen szól a magyar fegyvereladásról. Egy, még a háború első szakaszában készült, tendenciózus szerb írás részletes adatokkal szolgál a horvátoknak és a boszniai muzulmánoknak külföldről szállított fegyverzetről, de meg sem említi az 1990-es magyar szállítmányt és a belgrádi titkosszolgálat 1991. januári TV- fabrikációját: „Illegal German Weapons to Croatia and Bosnia Fuel the Balkan Conflict". Balkan Strategic Studies, http://128.121.186.47/ISSA/reports/Balkan/Oct3192.htm , 1992. október 31. 15 Sokcsevits: i. m. 672. o.; Kocsis Károly: Egy felrobbant etnikai mozaik esete. Budapest: Teleki László Alapítvány, 1993. 37. o. 16 Ramet: i. m. 374. o. 17 Uo. 375.0. 18 A napiparancs szövegét 1991. január 31-én közölte a Borba és a Vjesnik, nyomukban pedig a magyar sajtó. 74 Külügyi Szemle
