Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - Balkenende, Jan Peter: Európa értéke
Európa értéke Az alapítók így építették fel a béke törékeny házát szén- és acélalapokra. Ezután továbbadták a fáklyát az európaiak következő generációjának: Jacques Delors-nak, Helmut Kohlnak, Francois Mitterrand-nak, Václav Havelnek, Valéry Giscard d'Estaing-nek és sok más személyiségnek. Ok kiszélesítették és elmélyítették az európai együttműködést. Vezetésük alatt Európa nagy lépéseket tett háború utáni eszméi: a béke, a stabilitás és a jólét felé. Az európai együttműködés tovább bővült, és bővül ma is. Európa egyre nagyobb befolyást gyakorol lakosságának életére. Ám úgy tűnik, hogy az EU - előretörésével párhuzamosan - elveszítette az európai polgárt. Sok európai hátat fordít az egész projektnek. Nem igazán látják, hogy mi egyesíti Európát. Nem érzik úgy, hogy részét képeznék a hatalmas képnek. Az 1950-es évek elején Jean Monnet ezt írta: „Nem államok koalícióját alkotjuk. Embereket egyesítünk." Most, hatvan évvel később, látszólag ennek az ellenkezője történik. Egy egyesített Európát teremtettünk, anélkül hogy egyesítettük volna annak polgárait. Bronislaw Geremek így foglalja össze a helyzetet: „Létrejött Európa. Most már csak európaiakra lenne szükségünk." Vajon Európa még kelt valamiféle visszhangot lakóinak szívében és eszében? A háború utáni generációk adottnak veszik Európa nagy eredményeit: a szabadságot, a békét és a jólétet. Európát gazdasági együttműködésként fogják fel, közös piaccal és közös pénzzel. Ám megfeledkeznek az európai együttműködés másik oldaláról, az emberi, erkölcsi Európáról. Európáról mint politikai inspirációról és értékközösségről. Ezért 2004 második felében az EU holland elnöksége vitát indított az európai értékekről. Több konferencia is lezajlott, amelyeken szenvedélyes viták bontakoztak ki arról, hogy mi egyesít bennünket. A téma részletesebb elemzéséről különböző publikációk jelentek meg, és örömmel láttam, hogy a vita az osztrák elnökség alatt is folytatódott. Szívesen venném, ha egyházak és vallásos csoportok is részt vennének ebben a vitában. Hozzászólásukra különösen nagy szükség van most, amikor a vallásos pluralizmusra és szabadságra, úgy tűnik, nyomás nehezedik. Harry Mulisch, a tavaly elhunyt nagy holland író egyszer ezt mondta: „Ha egy fa olyan gyorsan nő, hogy a felszínre kerülnek a gyökerei, nem tör az égig, hanem kidől." Közös értékeink a gyökereink. Ezek kötik össze a kormányainkat. Ezért a kormányoknak meg kellene érteniük, hogy nem okos dolog önös érdekeiket követniük, amikor közös problémáink közös stratégiát követelnek. Minél inkább ráébredünk közös értékeinkre, annál hatékonyabbá válik az EU döntéshozatala. Ezért nagyon örülök, hogy a lisszaboni szerződés megemlíti azokat az értékeket, amelyekre az unió épül: a személyiségi jogokat, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget és a jogállamiságot. Schmitt Pál magyar elnök ezt jól megfogalmazta az Európai Parlament előtt nemrég tartott beszédében: „Valójában Európának megvan a saját piaca, a saját pénze, a saját politikája és törvénye - de ugyanígy van lelke és szelleme is." A lélek és a szellem 2011. tavasz 5
