Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Péczeli Anna: Az Átfogó atomcsendegyezmény és az amerikai ratifikáció kérdőjelei
Péczeli Anna és meg kellene szegni a moratóriumot. Éppen ezért, a kísérleti robbantásokhoz való visszatérésnek jelenleg nincs politikai támogatottsága: akik a CTBT ellen vannak, azok az esetleges jövőbeli robbantásos tesztelések és magának az opciónak a tilalma miatt aggódnak.34 Ráadásul már a 2002-es NAS-jelentés is tartalmazta, hogy az USA 47 évnyi kísérletezés alatt elegendő tapasztalatot és információt gyűjtött ahhoz, hogy további tesztelés nélkül garantálja arzenálja biztonságát. E tesztelések során sok hibát felfedeztek, s azokat rendre ki is javították. Azt ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Amerika három nukleáris fegyverlaboratóriumának35 igazgatója szerint az atomfegyverek korának előrehaladtával a problémák elsősorban a fegyverek nem nukleáris összetevőiben jelentkeztek. Ezeket viszont a CTBT keretében is lehet tesztelni és cserélni, a kísérleti robbantásokra tehát jelenleg nincs és valószínűleg a jövőben sem lesz szükség az ilyen problémák kiszűréséhez.36 A jelentés azt is tartalmazza, hogy a laboratóriumigazgatók szerint az Egyesült Államok napjainkra már rendelkezik azokkal a technológiai kapacitásokkal, amelyek képesek fenntartani a meglévő nukleáris arzenál biztonságát és hitelét - feltéve, hogy a jövőben is megfelelő erőforrásokat kapnak ezekre a programokra. Márpedig Obama költségvetési tervei mindenképp ebbe az irányba mutatnak.37 Az SSP program jelenleg évi 6,6 milliárd dollárból gazdálkodik, és a JASON intézettel közösen végzett kutatásai szerint képes a jelenlegi nukleáris töltetek megbízhatóságát garantálni legalább százéves élettartamig - ehhez pedig nem szükséges további robbantás, elegendők a szimulációk és egyéb tesztek.38 Kyl szenátor további érveinek megcáfolása végett ugyanakkor fontos megismerkedni a CTBT verifikációs mechanizmusaival. A CTBT ellenőrző rendszere három alappillérre épül: nemzetközi megfigyelő rendszer ( International Monitoring System, IMS), a Nemzetközi Adatközpont (International Data Centre, IDC) és a helyszíni ellenőrzések rendszere (On-Site Inspections, OSI).39 Ez a rendszer az 1999-es - gyakorlatilag nulla közeli - szinthez képest napjainkra hatalmas fejlődésen ment keresztül. A rendszer célja, hogy teljes lefedettséggel képes legyen észlelni a nukleáris kísérleti robbantásokat, és a kihágásokról értesítse a részes államokat. Az IMS rendszerében 1999-ben még egyetlen megfigyelő állomást vagy laboratóriumot sem hitelesítettek. Mára viszont már a tervezett 321 állomásból és 16 laboratóriumból40 256 létesítményt hitelesítettek, ami több mint 80 százalékos működési rátát jelent, és jóval a tervezett szint felett áll. Ez lényegében azt jelenti, hogy az IMS-létesítmények napjainkban a föld bármely pontján képesek bemérni egy nukleáris kísérleti robbantást, melynek hatóereje egy kilotonna felett van (ha annak robbantásakor nem foganatosítottak semmilyen intézkedést azért, hogy elrejtsék a kísérletet).41 A második pillér az IDC rendszere, melynek központja Bécsben található. Ennek elsődlegesen az a feladata, hogy az IMS által összegyűjtött adatokat azonnal feldolgozza - érzékeljen, bemérjen és azonosítson minden természeti vagy emberi jelenséget, 94 Külügyi Szemle
