Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában 2010-ben a Bundestagban kapott jóváhagyás után öt professzor nyújtott be keresetet a Görögországnak nyújtott segítség alkotmányosságának kérdésében, azt hangozva, hogy ez a lépés az euró stabilitását veszélyezteti, továbbá a milliárdos támogatás uniós jogokat sért. Ezzel szemben Merkel mindent megtett annak érdekében, hogy Görögország megsegítésében az alkotmányos normák ne szenvedjenek csorbát. A szuverén adósságválság esetében ugyanis a német kancellár a feltétel nélküli segítséget a nemzeti adósságok közösségiesítésének a német alkotmánybíróság által is megerősített tilalma miatt utasította vissza. Még akkor is, ha az Európai Központi Bank görög kötvényeket vásárolt, s ebben a német kommentárok az intézmény függetlenségének elvesztését látták, a görög támogatási csomag szigorú nemzeti konszolidációs program alapján, az EU és az IMF ellenőrzésével és azzal az elhatározással került tető alá, hogy az eurózónán belül egy állandó válságmechanizmus jöjjön létre. Merkel a keményebb szabályok mellett tört lándzsát, és elutasította a német tartományok gyakorlatából ismert és kezdetben Franciaország által is támogatott „európai transzferunió" tervét, amely a „szegény" és „gazdag" tagállamok közötti újraelosztás logikájának kedvezett volna. A görög adósságválsággal kezdődő folyamatban a közvéleménynek nem elhanyagolható hatása volt a politikai döntéshozókra. Az Európai Bizottság eurobarométer- vizsgálatai a 2010. tavaszi görög adósságválság előtt nem mutattak lényeges változást.33 2009 októbere és novembere között a megkérdezett németek 60 százaléka (az uniós adat 53 százalék) úgy gondolta, hogy a Szövetségi Köztársaság uniós tagsága jó dolog, és 57 százaléka a németeknek (az uniós adat ugyancsak 56 százalék) azon az állásponton volt, hogy államuk hasznot húz a tagságból. Az unióról alkotott kép tekintetében a németek 47 százaléka (uniós adat: 48 százalék) az EU-nak alapvetően pozitív arculatot tulajdonított, míg a negatív tartományban a németek az EU-hoz olyan képeket társítottak, mint bürokrácia (37 százalék), a pénzek elfecsérlése (34 százalék), míg az uniós polgárok átlagban 20 és 21 százalékban osztották ezt a felfogást. A németek 57 százaléka nagyra értékelte az unión belüli utazás, tanulás és munkavállalás szabadságát, míg az unió átlagában az európaiak 46 százaléka osztotta ezt a véleményt. Ezek az eredmények nem elegendők ahhoz, hogy a német közvélemény esetében az EU negatív megítéléséről beszéljünk, ám az adatok jól mutatják, hogy a Szövetségi Köztársaság első évtizedeinek megengedő konszenzusához képest egy differenciáltabb felfogás alakult ki. A görög szuverén adósságválság tetőfokán 2010. március 12. és 19. között a Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban készített felmérés34 egy általános vonakodás kifejezésének a bizonyítéka volt, egyfelől az európai szolidaritás jegyében a Görögországnak nyújtott segítséggel, másfelől a bajba jutott országok támogatására irányuló „európai adó" bevezetésével szemben. Ebben az összefüggésben a németek 76, a britek 78, míg a franciáknak 47 és az olaszoknak csak 33 százaléka fejezte ki az európai szolidaritással szembeni fenntartásait. Arra a kérdésre azonban, amely a válság európai vagy nemzeti szintű megoldásának a lehetőségére vonatkozott, a válaszok 2011. tavasz 51
