Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Strausz Erzsébet fogalmát: egy szűk és egy tág humanitárius logikát különböztet meg, amelyek összefüggnek, ám mégis különböznek egymástól. Míg a szűk értelemben vett humanitárius cél a zsarnokság áldozatainak a megmentéseként definiálódik, addig Tesón szerint az „átfogó (grand) terv, amely láthatóan meghatározza a 2001. szeptember 11-i támadásokat követő amerikai külpolitikai stratégiát, egy mondatban a következőképpen foglalható össze: az Egyesült Államok ellenségeinek legyőzése szükségessé teszi a liberális reformok előmozdítását a Közel-Keleten és valójában az egész világon is".19 Mindemellett, a szerző érvrendszeréből az következik, hogy a humanitárius szándék már önmagában létrehozza a humanitárius intervenció kategóriáját: „ha egy kormány azzal a szándékkel folytat háborút, hogy megmentse a zsarnokság áldozatait, és valóban fel is szabadítja ezeket az áldozatokat, akkor a beavatkozás humanitáriusnak mondható (így alkalmazható rá a humanitárius intervenció doktrínája), még akkor is, ha az indíték önérdeken alapult vagy az más módon nem humanitárius".20 Összegzésképpen a szerző megállapítja, hogy az Irak elleni támadással „a szándékolt cselekmény az irakiak felszabadítása volt; az indíték pedig az Egyesült Államok biztonságának a Közel- Keleten és más területeken való növelése a liberális reformok előmozdítása révén".21 Amint az a fent kiemelt idézetek összesítéséből kitűnik, a terror és a biztonság kérdései Tesón érvrendszerében a következőképpen jelennek meg. Az Egyesült Államok területi biztonsága összekapcsolódik a demokrácia absztrakt elveinek a biztonságával, vagyis ebben a felfogásban a terrorizmus elleni háború elsősorban elvi síkon nyer értelmet: az Irak ellen irányzott fegyveres beavatkozás végső célja az amerikai demokratikus önkép ellenségeinek legyőzése. A liberális demokrácia mint rezsimforma ebben a kontextusban ugyanakkor nem csak az ellenségtől megvédendő értéket jelenti, hanem egy olyan, előnyben részesítendő politikai rendre is utal, amely kizárólagosságra törekszik a vele ellentétes (a saját értékeit tagadó) politikai formákkal szemben. Amint azt a humanitárius intervenció bakot érintő „átfogó logikája" felfedi, az Egyesült Államok területének és absztrakt demokratikus elveinek biztonsága a demokratikus reformok előmozdítása révén, vagyis az illiberális rezsimek liberális demokráciává formálásán keresztül növelhető. A szerző szóhasználatában a szeptember 11-i támadásokkal és a támadókkal kapcsolatos okfejtések a terrorizmus tárgykörét járják körbe. A szeptember 11-i támadók elvi gonosztevőkként jelennek meg Tesón érvrendszerében, ahol a „gonosz" jelző elsősorban a liberális értékek tagadásának vélelméhez tapad (nem pedig például a szeptember 11-i támadások civil áldozatainak tragédiájához). A fanatikusként jellemzett támadók a szerző leírása szerint kívül esnek a racionalitás tartományán, csakúgy, mint azok az elnyomás alatt élő áldozatok, akik saját életük védelme érdekében nem egyeznének bele a humanitárius intervencióba. Ebben a retorikai struktúrában az emberi élet konkrét megnyilvánulásai szembe kerülnek az emberi élet és autonómia absztrakt, liberális fogalmával, amelyet az előző elpusztítása árán is meg kell védelmezni. 72 Külügyi Szemle
