Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Deák András: A sérülékeny hegemón. Energiafüggőség és érdekérvényesítés az amerikai külpolitika rendszerében
Deák András véletlenül, az orosz-amerikai szembenállás főleg a gázpiacon kulminálódott, ahol a játszma közelebb állt a zéróösszegű kimenetelekhez, így az amerikai értelmezési keretekhez is. Másfelől, az amerikai stratégia fókuszában a készletek kitermelése, nem azok adott piacokra való eljuttatása állt. Ennyiben mind Közép-Ázsiában, mind az orosz Távol-Keleten ott volt Kína, amely mindkét relációban sikeresen kezdte meg a régió tartalékainak kiaknázását.37 Washington számára a lényeges kérdés a kaszpi ásványkincs orosz szállítási monopóliumának megtörése volt - ez a folyamat pedig, az azeri gáz kivételével, a Bush-korszakban mindenhol megkezdődött. Összességében, a Bush-kormányzatnak a nemzetközi piaci viszonyok részleges átformálására való törekvése ebben a szegmensben kevés eredményt hozott 2009-ig. Az iraki export csökkent, az orosz termelésnövekmény aligha volt az amerikai stratégiának betudható, míg a megépült BTC nem eredményezett sem új lelőhelyeket, sem érdemi termelési többletet a világpiacon. Valójában a kérdés sokkal inkább az, hogy az Egyesült Államok külpiaci érdekérvényesítése lehet-e sikeres a régi technológiai mátrixban. Ellentétben az 1973-as helyzettel, kétséges, hogy a gyors piaci alkalmazkodás lehetősége adott volt-e 2003-ban. Kissinger idején az Egyesült Államok és a Nyugat nagyon súlyos, politikai természetű válsághelyzeteket, termeléskieséseket is kezelni tudott. Bush idején ezek nélkül is szélsőségesen magas, 150 dolláros olajár alakulhatott ki. Közvetve ez is azt bizonyítja, hogy egy ilyen helyzetben bármilyen, a technológiai lehetőségeket nem bővítő megoldás csak sokkal kisebb eredményeket tud felmutatni. Ez lehetett egyszerre oka és következménye is a Bush-adminisztráció agresszívabb stratégiaválasztásának. Összegzés Az amerikai olajpolitika 1943 és 2009 között eljutott az ország földrajzi hegemóniájától a globális ellátás technológiai korlátjáig. 1943-ban a háborús felek teljes nyersolajtermelésének 80 százalékát Washington biztosította.38 Hegemón, meghatározó exportőr volt saját készletei jogán immár 80 éve. Ezt fel kellett adnia, és ugyanúgy, ahogy Nagy- Britannia a századfordulón vagy Kína az ezredfordulót követően, biztonságát saját befolyásának, koncessziós rendszerének kiterjesztése révén vélte maximalizálhatónak. 1973-ban ez a stratégia elérte politikai korlátjait. A piaci mechanizmusok azonban, nagyrészt függetlenül az OPEC által intézett kihívásra adott politikai választól, képesek voltak korrigálni a nemzetközi viszonyokat. A hetvenes évek olaj- és napjaink gázpiaca közt ennyiben húzható egy óvatos párhuzam. Kisebb technológiai újítások (az akkori olajpiacon az off-shore termelés, napjaink gázpiacán a palagáz) és új termelési régiók bevonása (akkor az Északi-tenger, Alaszka, Mexikó, illetve ma Katar, Ausztrália, Angola) révén tíz éven belül helyreállt a megbomlott piaci egyensúly, még ha 1973 olajpolitikai forradalmát már nem is lehetett visszafordítani. 60 Külügyi Szemle
