Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Ferenc: Franciaország története 1919-1995.
Könyvekről köztörténeti/politikatörténeti bemutatást részletes gazdasági és társadalomtörténeti al- fejezetek tarkítják, s a szerző látható erőfeszítéseket tett a belső arányok megőrzésére. Gazdag Ferenc a francia államot a korszak világeseményeinek leírása, időnként pedig erőteljesen megelevenedő képei segítségével helyezi még inkább a nemzetközi kapcsolatok történetébe. Segítségünkre van mindez nemcsak a bel-, illetve külpolitikai folyamatok, a gazdasági, társadalmi és katonai összefüggések megértésében, hanem abban a vonatkozásban is, miszerint a politikai és a katonai dimenziók kölcsönhatását növekvő mértékben a gazdasági kényszerek és korlátok befolyásolják, valamint mindezt - francia sajátosságként - folytonosan átszövi az állam önmagáról alkotott kivételességképe. Talán az egykori francia gyarmatokhoz fűződő viszony, illetve a hivatalos nevén „tengerentúli területekhez" fűződő kapcsolatok illusztrálhatják legjobban a francia nagyhatalmiság máig élő elemeit. A ország számára gyarmatbirodalma óriási nyersanyagbázist és piacokat jelentett, amelyek gazdasági fontossága az első világháború után tovább erősödött annak területi növekedésével, illetve főként a gazdasági világválság kitörése okán. A kapcsolatokat nemcsak a gyarmatokra történő nyersanyag- és tőkekivitellel fűzték szorosabbra, hanem a francia lakosság egyes területekre történő kivándorlásával is. „Az anyaország és a gyarmatok viszonyát a tökéletes függőség jellemezte. (...) A kolóniák lakosságának kísérleteit a politikai képviselet megszervezésére és a nemzeti függetlenség irányába való fejlődés megindítására mindenütt brutálisan, fegyveres erővel fékezték meg. (...) E politika tragikus hatásai teljes nagyságukban csak később, a második világháborút követő dekolonizációs folyamat során mutatkoztak meg. "n A kolonizáció időszakának lezárulása óta - változó sikerekkel, de - a francia állam kiemelt hangsúlyt helyez mind kül-, mind pedig biztonságpolitikájában a volt gyarmati területeivel történő kapcsolatokra, s a frankofónia keretei között még e kapcsolatok szélesítésére is kísérleteket tesz. A könyv a 20. századi Franciaország történetének mélyrehatóbb, részletesebb megismeréséhez jó alapot szolgáltat. Az elsődlegesen francia nyelven megjelent monografikus munkákra, memoárokra, a kiterjedt szakirodalomra, a szerző kutatói eredményeire és oktatói tapasztalataira épülő írásban Gazdag a francia kül- és belpolitikai, illetve gazdasági- és társadalomtörténeti szempontokat hozta egyensúlyba a két világháború közötti, a második világháború alatti, majd az azt követően kialakult kétpólusú nemzetközi rendszer eseményeivel. A kötet végén található Irodalmi tájékoztató és Ajánló bibliográfia külön figyelmet érdemel. A témával részleteiben foglalkozó fiatal kutatók, egyetemi hallgatók számára hasznos kiindulási pontot ad, ugyanakkor az érdeklődő olvasóközönségnek is kedvet teremthet Franciaország múlt századbeli történéseinek részletesebb megismerésére. A szerző munkája főiskolai és egyetemi hallgatók, leendő történészek tankönyveként vagy kézikönyveként jól használható műnek tekinthető. Fábián Éva 2011. nyár 201
