Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Illés Zoltán: Dél-Szudán - egy független állam létrejötte és kihívásai
Illés Zoltán szomszédos, eltérő etnikai déli csoport áll „hadban" egymással, ám a fegyverek halált okozhatnak.49 A halálos áldozat pedig vérbosszút kíván, a vérbosszú pedig újabb áldozatokkal jár, ami könnyen beindíthatja az erőszak spirálját. A hadsereg szervezett ugyan, ám nem tud teljes ellenőrzést gyakorolni a 640 ezer km2 nagyságú területen, ahol jelenleg csupán 150 km aszfaltozott út van, egyes tartományok között csak légi úton lehetséges közlekedni, különösen a csaknem féléves esős évszakban, amely a gyakori és szokásos árvizek következtében hatalmas területeket vág el a külvilágtól. Az infrastrukturális beruházások helyi pénzből, illetve az NGO-k, az Egyesült Államok, Kína és a szomszédos országok tőkéjének köszönhetően beindultak, ám még jó néhány évbe telik, amíg az elfogadható logisztikai és alapszolgáltatásbeli feltételek adottak lesznek az országban. A belső ellentétek kifejeződésének másik szintje a fegyveres lázadás, amelyet a hadseregből kiugrott, avagy abba még nem integrált tábornokok, katonai vezetők kezdeményeznek, akik szülőföldjükön és annak közvetlen vonzáskörzetében toborozzák embereiket. Közülük a két legjelentősebb a Jonglei tartománybeli Canal, más néven Khorfulus megye „ura", a padeng dinka George Athor és a Unity tartománybeli Mayom megye egyes részeit ellenőrző bul nuer Peter Gadet. Mindketten megalakították katonai és politikai szervezetüket. Athor létrehozta a South Sudan Democratic Movementet, Gadet pedig a South Sudan Liberation Armyt. Mindkét szervezethez csatlakoztak más lázadók is, akik saját holdudvarukban toborozzák fegyvereseiket és híveiket. Athor mellé a választásokon vesztes korábbi tábornokok50 és a referendum után fellépő, nem Unity tartomány területén aktív lázadók, míg Gadet mellé a referendum utáni, Unity tartománybeli „újak" csatlakoztak.51 A laza emyőszervezetekben tömörülő, sematikus, avagy semmiféle politikai programmal nem rendelkező lázadók az utóbbi hónapokban több összecsapásban mutatták meg katonai erejüket. Az általános választásokon független jelöltként eredménytelen, a kormánypártból kiugrott helyi hatalmasságok, illetve az egykori milíciák vezetői ellen a kormány a referendum előtti időszakban, 2010. október 6-án eredményesen fellépett, amikor is Salva Kiir általános amnesztiát hirdetett az összes lázadónak és csapataiknak, amennyiben feltétel nélkül leteszik a fegyvert, és csatlakoznak a hadsereghez. Néhányan azonban, köztük Athor, feltételekhez kötötték a csatlakozást. A hadsereg tárgyalásokat kezdeményezett velük, melyek idén januárban tűzszüneti megállapodáshoz vezettek. A tűzszünet azonban láthatólag csak a referendum idejére szólt, hiszen februárban újabb, kétszáz emberéletet követelő heves összecsapás történt köztük, melynek kezdeményezésével mind a hadsereg, mind Athor a másik felet vádolja. A lázadásokra a kormány a hadsereg gyors bevetésével reagál. A probléma a fegyveres lázadók hasonló eszközökkel történő „kezelésével", hogy a hadsereg a felkelőt azonosítja etnikai csoportjával, klánjával, és a szimpatizáns lakosság körében is bosszút áll elesettjeiért. Ahogy a kormány és az SPLA válaszol a felkelésekre, azzal megadja 190 Külügyi Szemle
