Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Illés Zoltán: Dél-Szudán - egy független állam létrejötte és kihívásai
Illés Zoltán referendum eredménye alapján,9 és első ízben változtak meg a gyarmati időszakból örökölt határok.10 A határmegváltoztatás kérdése sarkalatos kérdés: az AESZ (Afrikai Egységszervezet, az Afrikai Unió - AU - jogelődje) még 1964-ben rögzítette határozatban és alkalmazta a kontinensre vonatkozóan az úti possidetis elvét, hogy elejét vegye a végeláthatatlan polgárháborúknak és határvitáknak.11 A gyarmati határok sérthetetlensége máig alapelve maradt az AU-nak és az afrikai államoknak. Az AU vezetői többször is aggodalmukat fejezték ki Szudán szétválásának precedens jellegével kapcsolatban. Dél-Szudán elszakadásának precedens értékű eseményként való értelmezése és a szeparatista törekvések esetleges felerősödése a gyakorlatban nem fejt ki jelentős hatást. Három tényezőt érdemes megemlítenünk, hogy megértsük, miért nem realizálódnak a félelmek: 1. Eritrea függetlenné válásakor Afrika már megélt egy hasonló szituációt, ne feledjük azonban, hogy az elszakadással ez esetben a gyarmati határok „visszaállítása" történt meg. A szeparatista mozgalmak, a félelmekkel ellentétben, a kontinensen nem kaptak új erőre, az esemény egyedi mivolta nem tette lehetővé precedensként való fel- használását. Az elszakadás ténye nem bolygatta meg jelentősen a kedélyeket. 2. A britek Szudánban nem fejezték be dél leválasztását, azaz 1956-os kivonulásukkor a déli területeket nem tették önálló állammá, miként az gyarmati politikájukból következett volna. Dél önálló entitásként való meghatározása a terület önállóságát jelentette volna a britek távozása után. Eszerint értelmezhetjük az 1956-os észak-déli tartományi határokat államhatárokként is, melyek csak a brit gyarmati adminisztráció következetlensége miatt nem lettek nemzetközi határokká. Mivel ez nem történt meg, Kartúm csak felváltotta a briteket a déliek gyarmatosításában. 3. Az önrendelkezési referendum és a függetlenedés időszaka egybeesik az Eszak- Afrikából kiindult „arab tavasz" jelenségével és az ENSZ BT 1973-as határozata által legitimált és a NATO/EU által végrehajtott líbiai katonai beavatkozással, melyek üzenete a sajátos, kettős gyarmatosítással terhelt Dél-Szudán függetlenségének egyediségével szemben egyetemes, és következményei sokkal messzemenőbbek az autoriter rezsimek és az illiberális demokráciák nézőpontjából. Kaddáfi esetleges halála csak súlyosbítaná a már amúgy is jelen lévő „utcától való félelem" elsőrendűségét. A határok megváltoztatásának fenyegetése másodrendű lett a felkelések és puccsok jelentette fenyegetések mögött, nemcsak az arab világban, hanem a kontinens Szaharától délre eső részében is. Röviden ismertetem a gyarmati politika szudáni sajátosságait, hogy részleteiben is megértsük a 2. pont relevanciáját. A britek hagyományos gyarmati politikájának törvénye szerint a helyi elitre építették a kartúmi, központi adminisztrációt, amelyet az awlad al-bahr, a teljes mértékben arabizált és iszlamizált északi, folyó menti törzsek alkottak.12 A gyarmatosítók a többi régióban is a helyi csoportokra építették hatalmi bázisukat, ám csupán a kartúmi elit részesülhetett a modern szekuláris oktatás áldásaiból. A többi tartományban (dél, 178 Külügyi Szemle
