Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Csizmadia Sándor: Nicolas Sarkozy és a "Francafrique" paradoxonjai
Nicolas Sarkozy és a „Franqafrique" paradoxonjai értékű titkos fegyverszállítási ügyben, amely összekapcsolódott egy Franciország és Izrael között bonyolódó pénzmosási üggyel is (Samuel Mandelsaft). A negyvenegy vádlottat felvonultató ügy fő vádlottja Pierre Falcone üzletember és Arcadi Gaydamak (orosz, francia és izraeli állampolgársággal is rendelkező volt KGB-ezredes) volt, de a listán szerepelt Jacques Attali, Jean-Charles Marchiani (Charles Pasqua egykori belügyminiszter tanácsadója) és maga Pasqua is. 2009-ben az Izraelbe menekült Falcone és Gaydamak hat év, Charles Pasqua egy év felfüggesztett börtönt kapott, ugyanakkor a bíróság kötelezte százezer euró pénzbírság megfizetésére. L. Jean-Cristophe Mitterrand: Mémoire meurtrie. Paris: Pion, 2001. 15 1984-ben Burundi fővárosában, Bujumburában tartották a Franciaország-Afrika csúcstalálkozót, melynek előmunkálatait (helyszíni építkezések, szerelések stb.) Nucci felügyelte, s egy francia céget bízott meg a munkákkal, melynek 80 millió francia frankot utaltak át, s abból különböző trükkökkel 27 millió frankot „eltérítettek", a többi között Nucci képviselői választásának finanszírozására. A botrányt Michel Aurillac, Nucci utódja robbantotta ki, aki 1986-1988 között volt Jacques Chirac „társbérleti" kormányának együttműködési és fejlesztési minisztere. L. „Nucci: un jugement sévére". L'Express. 1996. október 24. 16 Pierre Péan: „Affaires africaines", Paris: Fayard, 1983. 17 Foccart parle II. köt.. 348. o. Foccart azt is megjegyzi, hogy az amerikaiak vártak a Gabon és Franciaország közötti szakításra, de Bongo tisztában volt vele, hogy az amerikaiakkal való kapcsolatok nem lennének könnyűek és - számára - valószínűleg tartósak sem, ezért ugyan „feszítette a húrt Párizzsal, de ügyelt arra, hogy ne pattanjon el". Uo. 349. o. 18 „Le discours de La Baule (1990)". RFI, http://www.rfi.fr/actufr/articles/037/article_20103.asp , 1990. június 20. 19 Az Elf-ügyben 2002-ben a francia igazságszolgáltatás elé idéztek olyan politikust is, mint Roland Dumas volt külügyminiszter, akit 2003-ban a második tárgyalás után felmentettek a korrupciós vádak alól, ám „barátnőjét", Christine Deviers-Joncourt 30 hónap börtönre és 150 ezer eurós kártérítés megfizetésére ítélték. De bíróság elé citálták Le Floch-Prigent-t, aki 1989-1993 között volt az Elf vezérigazgatója, és akit több ügyben is - és többször is - börtönre és milliós kártérítés megfizetésére ítéltek; vagy André Tarallót, aki csaknem harminc éven át volt az Elf „Monsieur Afrikája", titkos missziók küldötte Afrikában (Tarallo minden afrikai államfőt ismert, de leginkább Omar Bongót és Denis Sassou N'Guessót, ám 2003-ban ugyancsak harminc hónap börtönre ítélték és 350 ezer euró kártérítés megfizetésére köteleztek); de említhetjük még Alfred Sirven-t is, aki Le Floch-Prigent helyettese volt, és aki a pénzek „elterelésére" kiépítette a „gigantikus korrupciós hálózatot" az Éltnél - szintén elítélték és a fentivel azonos kártérítés megfizetésére kötelezték). 20 L. például: Frangois-Xavier Verschave: Noir Chirac. Secret et impuinité. Paris: Les Arénes, 2002. Különösen a „Criminalités fran^afriques" c. fejezetet (201-266. o.). 21 Francia katonai beavatkozások különböző célokból történtek. 1962-ben Lépőid Sédar Senghor védelmében Szenegálon. 1978-ban Mobutu zairei elnök kérésére Katanga tartományban, európaiak védelmében. 1983-1984-ben Hisséne Habré diktátor hatalmának biztosítására Csádban. 1988-ban ugyancsak Csádban, az ország északi részét elfoglaló líbiai csapatok ellen. 1986-ban egy államcsínykísérlet után Eyadéma elnök, 1990-ben pedig - mint már említettem - Bongo elnök védelmében. 1990-1993-ban Ruandában, belga egységekkel együtt, a Habyarimana-kormány védelmében. 1994- ben a ruandai polgárháború kezdetén a hutu menekültek védelmében Ruandában és Kongóban. 1997-ben Brazzaville-Kongóban 6500 külföldi állampolgár, 2004-ben Elefántcsontparton több mint hatezer francia állampolgár kimenekítése érdekében stb. A Jospin-kormány idején, 1997-1998-ban, az együttműködési politika reformja révén racionálisabbá váltak a diplomácia és az együttműködés klasszikus aktorainak a szerepei, de változatlanul alá voltak rendelve a végrehajtó hatalom csúcsán meghozott döntéseknek, és esetenként kénytelenek voltak szembenézni a hálózatok, a különféle párhuzamos „diplomáciák" gyakran kockázatos aktivizmusával. Noha a Charles de Gaulle által 1959-ben létrehozott Együttműködési Minisztériumot - melynek missziója az egykori gyarmatokkal való kapcsolatok tartása volt - 2001-ben a külügyminisztériumhoz csatolták, hogy megpróbálják elfedni az „értékelvű diplomáciával" az Afrikával évtizedek óta fenntartott „speciális kötelékek" 2011. nyár 171
