Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Csizmadia Sándor: Nicolas Sarkozy és a "Francafrique" paradoxonjai
Nicolas Sarkozy és a „Frangafrique" paradoxonjai Újabb feljelentések (Tranparency France stb.) születtek, a francia igazságszolgáltatás Bongo néhány bankszámláját zárolta, majd az ügy lassan lekerült a napirendről. Mindenesetre a gaboni kormány azzal vádolta Franciaországot, hogy „destabilizáló kampányt folytat az ország ellen".44 A Sarkozyre neheztelő Bongo úgy érezte, hogy elárulták, hiszen Franciaországban évtizedeken át egyfajta immunitást élvezett. A francia elnök mégiscsak meg akarta mutatni, hogy - minden felmerülő nehézség ellenére - komolyan gondolja a francia politika új alapokra helyezését Afrikával. 2008. február 27-én Fokvárosba érkezett, ahol másnap a parlamentben tartott beszédet,45 amelyben Franciaország afrikai politikájának pragmatizmusáról beszélt, ellensúlyozva a dakari beszéd etno-pszichológiai felhangjait. Sarkozy megállapította, hogy a „francia katonai jelenlét a kontinensen még mindig a dekolonizáció végén kötött egyezményeken nyugszik", és bejelentette, hogy tárgyalni fognak minden érintett afrikai államfővel, hogy „adaptálják a létező szerződéseket a mai világra". Az új szerződéseket, szemben a régi gyakorlattal, teljes mértékben nyilvánosságra fogják hozni, másfelől Franciaország nem akarja a végtelenségig fenntartani a katonai jelenlétét Afrikában. Közös sajtó- tájékoztatójukon Thabo Mbeki dél-afrikai elnök úgy vélte, hogy „ez a döntés a dekolo- nizációs folyamat részét képezi". Itt hangzott el, hogy a dél-afrikai kormány 1,4 milliárd euró értékű szerződést kötött az Alstom céggel egy új hőerőmű felépítésére, és további egyezményeket is kötött a védelem, a képzés, az energia, a környezetvédelem területén Franciaországgal, amelynek Dél-Afrika a legjelentősebb afrikai gazdasági partnere. (A katonai-védelmi szerződések felülvizsgálatára a legújabb fejlemény, hogy Gérard Longuet francia védelmi miniszter 2011. június 27-én Abidjanba érkezett, hogy - miután ez a fokvárosi beszéd óta már nyolc kormánnyal megtörtént - javasolja az elefántcsontparti kormánynak az 1961-ben kötött védelmi egyezmény46 újratárgyalását.) Michael Cheylan, a Capafrique nevű francia „think tank" főigazgatója szerint Nicolas Sarkozy Fokvárosban elmondott beszéde egy olyan pillanatban hangzott el, amikor Franciaország a legnagyobb nehézségeknek volt kitéve, hogy megőrizze meghatározó szerepét a globális diplomáciában. Ez részben az afrikai kontinenssel szembeni tapogatózásaival vagy inkább tévelygéseivel magyarázható. Ennek nyilvánvaló oka, hogy - ellentétben a hagyományos állításokkal - Franciaországnak hosszú ideje nincs Afrika- politikája, még kevésbé az Afrika-politikát megalapozó stratégiája.47 2009. június 7-én egy barcelonai klinikán elhunyt Omar Bongo. Fialála után és kapcsán ismét fellángolt a Frangafrique-kal kapcsolatos vita. Valéry Giscard d'Estaing (VGE) a TF1 francia televíziónak úgy nyilatkozott, hogy Omar Bongo az 1981-es elnökválasztási kampány idején anyagilag támogatta egyik ellenfelét, Jacques Chiracot,48 s ezért ő megszakította a kapcsolatot a gaboni elnökkel. Természetesen Chirac „minden alapot nélkülözőnek" tartotta a „vádaskodást", ám André Vallini szocialista képviselő kijelentette: „Mindnyájan pontosan tudjuk, hogy számos jobb- és baloldali választási kampányt finanszírozott... Azt hiszem, hogy Francois Mitterrand kétszer hét éve sem volt teljesen tiszta a Fran^afrique 2011. nyár 165
