Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)

2011 / 2. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István mint a nemzetközi kapcsolatok tudományág magyarországi megalapítója

A fel nem fedezett Bibó tárgyi és morális feltételei összefüggenek, és kölcsönösen erősítik vagy kölcsönösen gyengítik egymást.18 Bibónál e két feltétel még analitikus szinten sem válik szét. El­mélete ezáltal megszabadul a klasszikus elméletekre jellemző kettősségtől: a hatalom és moralitás (igazság) kettősségétől, mivel a moralitás - a biztonság és a kölcsönös bi­zalom lélektani elemein keresztül - már az egyensúly fogalmában benne van. Ez a fo­galomalkotás alkalmazható megoldást nyújt arra a klasszikus szerzők által sejtetett gondolatra, miszerint legitimitás (Kissinger) vagy moralitás (Morgenthau) nélkül nincs egyensúly. A két feltétel összekapcsolásával a területi viták nem a hatalmi politika ön­célú, a felek önzéséből fakadó versengései csupán, hanem az állam, a közösség biz­tonságát hivatottak növelni, miközben az elemzés képes megjeleníteni a társadalom hatalomhoz fűződő viszonyát is, amiről a kortárs elméletek nem beszélnek: „Tudván, hogy az államok közötti egyensúly végsőleg éppen úgy lélektani egyen­súly, mint bármiféle más közösségi egyensúly a világon, nem eshetünk abba a té­ves elképzelésbe, hogy a területi egyensúly bármiféle államoknak bármiféle ér­telemben vett kvantitatív egyenlőségét vagy meghatározott kvantitatív arányait írná elő. A területi egyensúly nem merő területi relációkat jelent, hanem bizonyos területi, hatalmi állapotnak és lélektani állapotnak a kölcsönhatását. (...) Az euró­pai egyensúly neuralgikus pontjait sohasem ismerhetjük meg merőben geopo­litikai adottságokból vagy hatalmi eltolódásokból, hanem mindig a geopolitikai helyzet és a politikai lélektani elváltozás együttes hatásából: az európai egyensúly kritikus pontjain ma is olyan országokat találunk, melyek kritikus földrajzi fekvé­sükön felül egyúttal a politikai lelkiállapot valamiféle elváltozását is mutatják."19 Bibó ugyanakkor azt is elmondja, hogy mikor vált mégis fontossá az országok közti kvantitatív egyensúly, vagyis a hatalmi egyensúly elvének alkalmazása az erők egyen­súlyának megteremtésével (balance of forces). A klasszikus elméletek zöme ezekre, az európai rendszer egészét fenyegető, kritikus időszakokra összpontosít. „Hogy két állam kvantitatíve egyforma nagy és erős legyen, ez akkor fontos, ha ez a két állam valami okból fél egymástól. Ezért visszatérő témája az európai koncertnek egyes országok félelemkeltő megnövekedése és egyes országok féle­lemkeltő anarchiába esése, vákuummá válása. így vált az elmúlt évszázadokban sorra európai problémává a spanyol-osztrák-Habsburg túlhatalom, a francia túlhatalom és a porosz-német túlhatalom, s ezért nem valószínű, hogy problé­mává válik a félelmet nem keltő angol túlhatalom. A másik oldalon így vált sorra európai problémává a római szent birodalom anarchiája, a széteső spanyol biro­dalom anarchiája, a lengyel köztársaság anarchiája, a politika tekintélyeit elveszí­tett 19. század eleji Olaszország anarchiája, a széteső oszmán birodalom anarchiá­ja és legújabban a szétesett Habsburg birodalom helyén támadt dunai anarchia."20 Ezeket a kritikus időszakokat az európai rendszer azért tudta átvészelni, mert fel­ismerte, hogy „az európai területi állomány minden változása az európai közösség 2011. nyár 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom