Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Vincze Dalma: A NATO átalakuló koszovói jelenléte
Vincze Dalma volt. Bár Belgrád álláspontja miatt a koszovói „ellenőrzött függetlenséget" felvázoló ENSZ-főképviselő, Martti Ahtisaari terve nem valósulhatott meg teljes körűen, a KFOR lényegében elkezdte az Ahtisaari-terv szerint a nemzetközi katonai jelenlétre szabott feladatokat: a KFOR „új feladatai" keretében eseti alapon felvállalta az új Koszovói Biztonsági Erő felállítását és mentorálását. A NATO mai koszovói politikájának mozgásterét, a szövetség válságkezelési szerepét és lehetőségeit elsősorban a globális biztonsági rendszer és az Európai Unió balkáni politikájának változásai, válságkezelési és konfliktuskezelési eszköztárának bővülése befolyásolja döntően. Ráadásul a szövetség koszovói szerepvállalását a balkáni biztonsági környezet alakulása, a NATO-szerb kapcsolatok dinamikája is meghatározza. Ez azonban kölcsönönös hatás, mivel a NATO koszovói szerepvállalása a NATO-szerb kapcsolatokra is döntő befolyással van. A NATO számára a balkáni térség biztonsági helyzetének stabilizálása továbbra is befejezetlen ügy, a nemzetközi közösség elsődleges figyelme azonban már nem itt van. Ez egyrészt jelzi, hogy a térség stabilitása elért egy olyan szintet, amely már nem teszi szükségessé a kitüntetett figyelmet, másrészt veszélyeket is rejt magában. Koszovó jövője szempontjából elsődleges, hogy a még megoldásra váró kérdések iránt a nemzetközi közösség elkötelezettsége fennmaradjon. A Koszovón belüli albán és szerb lakosság közötti megbékéléshez és a Koszovó és Szerbia közötti - a térség stabilitását erősítő - modus vivendi megteremtéséhez és fenntartásához elengedhetetlen a nemzetközi közösség tartós támogatása. Az Európai Unióra, valamint a koszovói államiság megteremtését támogató Nemzetközi Ellenőrző Csoport tagjaira még sok megoldásra váró kérdés maradt, hogy a befagyott konfliktust kimozdító függetlenségi folyamat eredményei visszafordíthatatlanná váljanak, és Koszovó ne legyen „bukott állam". A NATO ezeket a folyamatokat azzal tudja támogatni, ha - a biztonsági helyzet alakulása függvényében - feladatainak egyre nagyobb hányadát képes Pristina kezébe adni. Ez a folyamat kezdeti szakaszban van, de a KSF kiképzésével, a Koszovó területén lévő szerb kolostorok védelmének, valamint az egyes határszakaszok őrzésének átruházásával már megkezdődött; így a Koszovó biztonságáért viselt felelősség apránként Pristina kezébe kerülhet. Az ezen túlmutató továbblépési lehetőségek már a tágabb politikai kérdések (Eszak-Koszovó, szerb-koszovói határkérdés) megoldásától függenek, amelyekre a NATO-nak csak áttételes befolyása van; az előrelépésben érdekelt NATO-tagállamok más keretekben (EU, ENSZ, ISG,kétoldalú) tudják támogatni az államiság megerősödésének folyamatát. A NATO szerepvállalásának sikeres folytatásához és majdani lezárásához azonban elengedhetetlen, hogy a Koszovóban aktív nemzetközi szereplők együttműködése szoros legyen. Mivel az Európai Unió EULEX missziója rendelkezik a legszéleseb jogosítványokkal, elsődlegesen a NATO-EU együttműködés bír kiemelt jelentőséggel. Remélhetőleg ennek általános nehézségei ellenére a helyi realitások kényszerítő erőként működnek, és a sikeres együttműködés feltételei hosszú távon adottak lesznek. 130 Külügyi Szemle
