Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Vincze Dalma: A NATO átalakuló koszovói jelenléte
A NATO átalakuló koszovói jelenléte- a jugoszláv biztonsági erők megkezdhették a fokozatos visszatérést a kumanovói megállapodással létrehozott és a KFOR által ellenőrzött szárazföldi biztonsági zóna egyes részeibe.35 2002 decemberében pedig az SFOR- és a KFOR-misszió támogatása érdekében lehetővé vált a NATO repülőgépei számára az ország területe feletti átrepülés. 2003 júniusában a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból időközben Szerbia és Montenegró államszövetségévé alakult ország külügyminisztereként Svilanovic hivatalosan is jelezte: Szerbia és Montenegró a NATO Békepartnerségi Programjának (PfP) tagja kíván lenni. 36 A közeledést két 2003. novemberi esemény is jelezte: Boris Tadic védelmi miniszter és a balkáni műveletekért felelős parancsnok, Gregory G. Johnson admirális találkozója, valamint Lord Robertson NATO-főtitkár belgrádi látogatása és a katonai akadémián mondott beszéde.37 Ez a kooperáció folytatódott a 2004-es koszovói események alatt is. A NATO és az államszövetség között 2005. július 18-án megkötött tranzitegyezmény alapján a szövetség katonai összekötő hivatalt nyitott Belgrádban. A kapcsolatokban áttörést hozott a NATO-tagállamok elnökeinek és kormányfőinek 2006-os rigai döntése, amely lehetővé tette az ország csatlakozását a Békepartnerségi Programhoz. A balkáni országokban történt változások azonban az éremnek csak az egyik oldalát adják. A NATO mai koszovói szerepvállalását, mozgásterét befolyásolják a Balkánon egyre jelentősebb szerepet vállaló Európai Unió növekvő ambíciói és képességei, valamint azok a globális folyamatok és kihívások, amelyek mind a NATO, mind az Európai Unió külpolitikai figyelmét alakítják. A hidegháború vége és a kelet-közép-európai országok kommunista rendszereinek bukása komoly kihívást jelentett Európa biztonsági architektúrája számára. Végső soron az események elvezettek az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának (CFSP), majd biztonság- és védelempolitikájának (ESDP) kialakulásához. A koszovói válság egyrészt rámutatott az unió addigi - fejlesztéspolitikai szempontú - balkáni politikájának sikertelenségére, másrészt formálódó közös külpolitikájának és válságkezelési eszköztárának hiányosságaira és gyengeségeire.38 Ezek a felismerések mindkét területen jelentős változásokat indukáltak a 2000-es években. Az EU a balkáni politikai szerepvállalása erősödésének köszönhetően, amelyet gazdasági támogatásokkal és széles körű jelenlétével is támogat, mára megkerülhetetlen szereplővé nőtte ki magát a Balkánon. Az unió válságkezelési eszköztára, amely elsősorban úgynevezett „puha hatalmára"39 épül, az elmúlt évtizedben kiegészült polgári és katonai válságkezelési képességekkel. Az EU első katonai és rendőri missziói a Balkánon Macedóniában (Concordia, Prixima) és Bosznia-Hercegovinában (Althea) kezdődtek, majd a koszovói polgári válságkezelő misszióval (EULEX) folytatódtak. A balkáni konfliktusok a NATO és az EU együttműködésének formálásában is döntőek voltak: az unió Althea művelete a NATO boszniai katonai missziójának folytatása, amely a 2002-ben megkötött úgynevezett Berlin Plusz megállapodással formalizálta a két szervezet kapcsolatait. 2011. nyár 123
