Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Bokodi Agnes • a harcoló felek azon felfogása, hogy a konfliktust nem erőszakos eszközökkel kell megoldani. Itt utal Zartman elméletére63 a konfliktus érettségéről, vagyis arról, hogy a harmadik fél részéről történő beavatkozás csak akkor lehet sikeres, ha a konfliktus érett a megoldásra. A tanulmány szerint a misszió időtartama, típusa, erős kikényszerítő kapacitása vagy a konfliktus etnikai jellege nem befolyásolja a sikert. Meghatározó azonban a szemben álló felek elköteleződése, a külső szereplők együttműködése, vagyis a különböző szereplők részéről megnyilvánuló politikai szándék. Van der Lijn és Pushkina vizsgálata is arra enged következtetni, amit Diehl is megállapított:64 míg a műveletet jellemző belső tényezőknek, mint a finanszírozás, a mandátum, a vezetés vagy a semlegesség, csak korlátozott a szerepe, addig a releváns szereplők, vagyis a szemben álló felek, a szomszédos országok és az érintett helyi vagy regionális csoportok (subnational groups) hozzáállása meghatározza a békefenntartás sikerét. Tehát a békefenntartás csak akkor járul hozzá hosszú távon a békefolyamat eredményességéhez, ha a szükséges politikai feltételek adottak. A szélesebb körű kutatások Más vizsgálatok nem korlátozódtak pusztán az ENSZ műveleteire a békefolyamat sikerét kutatva. Doyle és Sambanis65 két külső tényezőt vizsgál, ezek az ellenségeskedés mértéke (a háború fajtája, az érintettek száma, a rendezés módja, az áldozatok száma) és a helyi kapacitások (egyes gazdasági és társadalmi indikátorok). E két adottság alapján lehet meghatározni a nemzetközi hozzájárulás helyes formáját. Minél problematikusabb a helyzet, annál többre van szükség a nemzetközi szereplők részéről, csapatok, pénz, politikai elköteleződés formájában. így ez a harmadik tényezője az általuk a békeépítés háromszögének (peacebuilding triangle) nevezett modellnek. A kutatás során a siker értékelésére egy szigorú és egy laza kritériumot választottak. A laza kritérium a negatív békének felel meg, vagyis a háborúskodás megszűnését és a szuverenitás bizonyos szintű helyreállítását jelenti. A szigorú kritérium emellett a demokrácia minimális szintjét is megköveteli, amely a pozitív béke fogalmához kapcsolható. E két kritériumot, valamint a nemzetközi szerepvállalást három különböző időtávon elemezték: a háború végét követően kettő, öt és tíz évvel vizsgálták az adott országokat. Az ENSZ részvétele a békefolyamatban csak egy tényező azok közül, amelyeket Doyle és Sambanis vizsgált, és a világszervezet szerepvállalásának szélesebb spektrumát tekintették át, nem csak a békefenntartást. Következtetésük az, hogy az ENSZ jelenléte a békefolyamatban növeli a békeépítés sikerének valószínűségét, de csak a szigorú feltételt alkalmazva, míg a lazább kritériumot tekintve nem szignifikáns az ENSZ részvételének hatása. Ennek magyarázatát a szerzők abban találták meg, hogy alapvető fontosságú a békemegállapodás megléte, ugyanis a békefenntartókat többnyire csak azt követően vetik be. Tehát alapvetően a békeszerződés megléte vagy hiánya a döntő 108 Külügyi Szemle
