Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Bokodi Agnes feladatot, mégis hasonlóan sikeres, mint a regionális szervezetek békefenntartó műveletei, ezért összességében nagyobb a valószínűsége egy ENSZ-misszió eredményességének. Bár azt is hozzáteszik, hogy az eddigi empirikus kutatások ezt a feltevést nem erősítették meg.43 A NATO-val, az EU-val és az Afrikai Unióval (AU) összehasonlítva az ENSZ legitimációja a legszélesebb, emellett a világszervezet a költségeket tekintve is hatékonyabb azoknál. A kiadások különbségeit jól érzékelteti, hogy néhány évvel ezelőtt az ENSZ éves szinten annyit fordított összes missziójára, mint amennyit az Egyesült Államok egy hónap alatt költött el Irakban.44 Az ENSZ saját értékelése is arra mutat rá, hogy az ENSZ- műveletek nemcsak olcsóbbak, mint a más nemzetközi szereplők által végrehajtott beavatkozások, de e költségek egyenlőbben is oszlanak el a tagországok között. A világ katonai kiadásainak mindössze fél százalékát fordítják az ENSZ békeműveleteire.45 Az ENSZ szerepvállalását azonban korlátozza az, hogy mely tagállamok hajlandók anyagilag hozzájárulni és csapatokat biztosítani, ezen kívül nem alkalmas kényszerítő műveletekre sem, amelyekkel inkább másokat bíz meg. Az Egyesült Államok műveleteivel összevetve is az ENSZ javára billen a siker mérlege, habár az ENSZ békefenntartóit általában kevésbé veszélyes konfliktusokban vetették be. Dobbins összegzése szerint „az ENSZ vezette nemzetépítő műveletek kisebbek, olcsóbbak és [...] sikeresebbek, mint az amerikaiak" 46 A siker tényezői A békefenntartás értékelése és reformja az ENSZ-ben A békefenntartás három alapelve a hidegháború évtizedeiben kristályosodott ki, és azóta is meghatározza az ENSZ-missziókat. E három elv: • a felek konszenzusa; • a pártatlanság és • az erő alkalmazásának korlátozása az önvédelemre és a mandátum védelmére. A felek konszenzusa azért lényeges, mert ha az nem áll fenn, nem békefenntartásról, hanem a béke kikényszerítéséről beszélünk. A misszió sikeréhez elengedhetetlen az a politikai szándék, amely csak a harcoló felek beleegyezésével biztosítható. A gyakorlatban ez az egyetértés lehet, hogy nem töretlen a misszió napi működése során, de stratégiai szinten meg kell maradnia. A békefenntartás kialakulásakor az érintettek beleegyezése jogi követelmény és szükségszerűség is volt.47 Mivel a békefenntartás nem egy állammal szembeni kényszerítő intézkedést jelent az Alapokmány VII. fejezete alapján, arra vonatkozik a 2. cikk 7. bekezdése. Eszerint az Egyesült Nemzeteknek nincs joguk, „hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely Állam belső joghatóságának körébe tartoznak".48 102 Külügyi Szemle
