Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában r Újra a hatalomban Az Elysée-palotából a Tábornok a gazdaság modernizálásának - mely modernizálást Franciaország nagysága alapjának tekintette - beindításával egy időben amellett foglalt állást, hogy a munka termelte hasznot igazságosabban kell felosztani, és nem késlekedett kiadatni azt a rendeletet, amely a dolgozóknak a vállalat tevékenységében történő érdekeltségét írta elő. A hivatalos közlöny után a Le Monde 1959. január 8-i száma szintén ismertette a kormányrendeletet. A rendelet szerint ez a részvételi szerződés megköthető a vezetés és a munkahely legreprezentatívabb szakszervezete között, vagy pedig a tulajdonos által javasolt, a munkavállalók kétharmada által elfogadott formula szerint. De ezt a formulát előzetesen meg kell alkotni, és jóvá kell hagyatni mind a gyár- tulajdonosok, mind a munkavállalók reprezentatív szervezeteivel. Ezeknek a szerződéseknek - a vállalat adókedvezménye érdekében - pontosan tartalmazniuk kellett azt, hogy a munkavállalók kollektive milyen arányban részesülnek a vállalat eredményéből, a vállalat tőkéjéből vagy az üzem önfinanszírozásából, vagy pedig a termelékenységet illető intézkedésekből milyen mértékben veszik ki a részüket. Ugyanakkor egy olyan rendszert is ki kell alakítania a vállalatvezetésnek, amelyik lehetővé teszi, hogy a dolgozók a vállalat menetéről, illetőleg a vállalat szerződéseiről információt kapjanak. A szerződés érvényességi ideje három év. A részvétel nem képezi tárgyát a fizetésnek, és nem helyettesítheti a bér egyik elemét sem. A vállalatok adóalapjukból levonhatják a munkásoknak adott részvételi hányadot, és amennyiben részvényeket adnak ki az alkalmazottak számára, mentesülnek a részvénykibocsátást sújtó adók alól. Az ellenőrzési mechanizmusokról sem feledkezett meg a kodifikáló. Mind a szakszervezetek, mind a tulajdonosok opponálták a rendeletet, de ez utóbbiak hamar lecsendesedtek, mivel a rendelet alkalmazása fakultatív volt, s amint azt a három évvel később - szakszervezeti részvétellel - lezajlott hatáskutatás leszögezte, az eredmény csekély volt. A IV. Köztársaság legsúlyosabb örökségének - az algériai háborúnak és következményeinek - felszámolását és az V. Köztársaság alkotmányos rendszerének megteremtését követően a Tábornok figyelme ismét a szociális kérdések felé fordult. Eltökéltségét jól mutatta az a rövid párbeszéd, amelyet az akkori kormányszóvivővel, a ragyogó tehetségű Alain Peyrefitte-tel folytatott. De Gaulle kifejtette, hogy a világ két, egymással versengő rendszerre oszlik: a kapitalizmusra és a kollektivizmusra, s ez utóbbiak késhegyig menő küzdelmet vívnak egymással. A kapitalizmus társadalmi következményeit tekintve elfogadhatatlan, mivel eltiporja a leggyengébbeket, és az embert az ember farkasává alakítja. A kollektivizmus is elfogadhatatlan, mivel elveszi az emberektől a küzdelem ízét, és birkává teszi őket. Harmadik utat kell találni a farkasok és a birkák között. Ez a harmadik út - folytatta - a részvétel és a tervezés. A részvétel társítja a munkavállalót a vállalat működéséhez, és így visszaadja számára azt a méltóságot, amit a kapitalizmus elvett tőle. A tervezés pedig azért szükséges, mert általa lehetővé 2011. nyár 85
