Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Krízis előtt-krízis után. Quo vadis, Európa? Egy közös gazdasági térben és egy közös pénzügyi övezetben a közösen végrehajtott reformok teljesen ésszerűnek számítanának, de mivel a gazdaságpolitika a mai napig tagállami funkció, ez korántsem ilyen evidens. Még az euróövezetben sem beszélhetünk koordinált reformfolyamatokról, sőt a tagállamok saját modernizációs és reform- programjukban is gyakran átfogó reformvízió nélkül operálnak, általában azokkal a lépésekkel kezdenek, amelyek várhatóan a legkisebb társadalmi ellenállást váltják ki. És nemegyszer itt meg is állnak. A nagyszabású gazdasági reformok végigvitele kétségtelenül rendkívül nehéz, és általában számtalan társadalmi érdeket sértenek, nem egyszer széles körű - akár erőszakos - ellenállást váltanak ki. A negatív hatások és a vesztesek rendszerint gyorsan és könnyen azonosíthatók, a nyertesek meghatározása nehezebb, a pozitív hatások mindig jelentős időeltolódással jelentkeznek. Amikor fut a gazdaság, a kormányok költekezni kezdenek, hogy biztosítsák a következő választási sikert is, ha pedig rosszra fordul a gazdasági helyzet, már túl késő megkezdeni a reformokat. A tagállamoknak ebben a csapdahelyzetben olyan nagy szükségük van Brüsszelre, mint egy falat kenyérre, amelyre egyrészt rá lehet fogni a reformokat, másrészt segít koordinálni a különböző országok reformintézkedéseit. Nemcsak arról van szó, hogy a tagországok tanulhatnak egymástól, de a közösen - vagy inkább párhuzamosan - végrehajtott reformok fel is erősíthetik egymás pozitív hatásait, különösen az eurózónában. Az Európai Unió maga is reformra szorul, mind az intézmények, mind szellemisége és tevékenységének fókusza szempontjából. A lisszaboni szerződés elfogadása csak egy nehezen elfogadott, de bátortalan lépés ebbe az irányba. Az euró megmentésére irányuló és sok szempontból forradalminak számító EU-szintű reformokról a gazdasági kormányzás, a gazdaságpolitikai koordináció, az adózás, sőt a nyugdíjrendszer területén jelenleg vitáznak és döntenek a tagállamok. Az eurókrízis generálta csapdahelyzet kikényszerítette a markáns és gyors intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket ráadásul az eurózóna tagjai fogják végigvinni, vagyis nem a teljes EU-tagság, ami szakítást jelez az eddig alapvetően egysebességes, lineáris fejlődési modellel. A kétsebes- séges unió már nem tűnik fantazmagóriának. Az integráció továbbfejlődésének lehetséges irányai Európa, mint láttuk, gazdasági nagyhatalom, de politikai törpe, tagállamai még mindig erősen széthúznak külpolitikai kérdésekben, az erők szétforgácsolódnak a belső vitákban, és az Egyesült Államok vagy Kína egy civakodó és lassan reagáló szövetséget lát, ahol még mindig nem tudható, hogy mi is valójában Európa telefonszáma. A közös védelmi politika csak a nevében közös, de még ennél is érthetetlenebb az európai széthúzás a polgárok százmillióit közvetlenül érintő és egyre fontosabbá váló energiapolitika 2011. tavasz 21
