Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kosárka József: Jerry Haar-John Price (szerk.): Tudja-e állni a versenyt Latin-Amerika? Szembenézés a globalizáció kihívásaival
Tudja-e állni a versenyt Latin-Amerika? technológiai fejlettség, innováció, vízellátás, logisztika, törvényi és igazságszolgáltatási környezet, kereskedelmi és tulajdoni jogok, adóreform, munkajogi reform, szabályozási reform, közbiztonság. Ezek közül a makrogazdasági viszonyok elég kedvező értékelést kapnak, de azzal a kommentárral, hogy önmagukban nem elegendők a versenyképesség javulásához. Az azt biztosító egyik kulcsterület az oktatás, amelynek színvonala sok kívánnivalót hagy, csakúgy, mint a tulajdonjogok vagy a beruházások szabályozásának állapota. A térség a világ egyik legrugalmatlanabb munkaerőpiaca, s ez nem hat ösztönzőleg a külföldi befektetőkre. Erős kritika fogalmazódik meg a bankrendszerrel szemben is, amely lényegében kizárja magából a társadalmilag hátrányos népességet. Nagy kihívást jelent a technológiai szakadék áthidalása és a logisztikai háttér javítása. A bűnözés, amelynek a rátája világviszonylatban is nagyon rossz, az egész régió súlyos és továbbra is megoldatlan gondja. A tanulmányok szerzői közül többen is kitérnek olyan országokra, amelyek a vizsgált témák esetében valamilyen tekintetben pozitív példaként szolgálnak. Nem sok ilyen van azonban, ugyanis a legtöbbször Chilét és Brazíliát említik csak. A záró fejezetben a két szerkesztő megfogalmazza következtetéseit, amelyek lényege, hogy a globalizáció térhódításával a világ valamennyi térsége fokozott kihívásokkal néz szembe, és az ezeknek történő megfelelés terén a latin-amerikai országok meglehetősen vegyesen teljesítenek. A demokratizálódás és a gazdasági liberalizáció előre haladását tekintve egyesek messzire jutottak, mások drámaian visszaléptek (példaként az előbbire Chilét, az utóbbira Venezuelát hozzák fel). Egy adott országon belül lehet néhány kimagaslóan teljesítő ágazat vagy vállalat, az egész nemzet felemelkedéséhez azonban „olyan politika, programok és akciók kidolgozása és végrehajtása szükséges, amelyek átalakítják az intézményeket, az infrastruktúrát és a humán tőkét".6 Összességében megállapítható, hogy a könyv megfelelően körbejárja a témát, elemzései nagy többségének a helyességét és időtállóságát ráadásul a közelmúlt fejleményei lényegében vissza is igazolják. A bevezető fejezet például tartalmazza a latin-amerikai országok helyezéseit a Világ- gazdasági Fórum 2005-ös versenyképességi rangsorában, amelyet a 2010-essel összehasonlítva az állapítható meg, hogy többségük hátrább került a listán. Például, a magasan vezető Chile a 23.-ról a 30.-ra, a középmezőnybeli Uruguay az 54.-ről a 64.-re, Mexikó az 55.-ről a 66.-ra, Kolumbia az 57.-ről a 68.-ra, Peru a 68.-ról a 73,-ra, Argentína a 72.-ről a 87. helyre esett vissza. Jelentősen csak Panama - a 73.-ról az 53,-ra - és Guatemala - a 99.-ről a 78,-ra - lépett előre. Feljött még Brazília, a 65.-ről az 58.-ra, és Costa Rica a 64.- ről az 56.-ra.7 A vizsgált 21 térségbeli ország listás helyezési számainak átlaga 2005-ben 83,0 volt, ugyanez 2010-ben 85,5 lett (ha csak az első tízet számoljuk, az átlagok: 64,2 és 71,0). Egy minapi folyóiratcikkében az egyik társszerkesztő meg arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben Latin-Amerika viszonylag jól kezelte a gazdasági válság hatásait, 2011. tavasz 199
