Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Péczeli Anna: Bob Woodward: Obama háborúi
Bob Woodward: Obama háborúi megtartása mellett - itt mindenekelőtt David Axelrodra, az elnök személyes tanácsadójára érdemes gondolni Obama elsőként a kabinetfőnöki poszt sorsáról döntött, melyet Rahm Emanuelnek ajánlott fel. Ezt követően Woodward sorra veszi az új adminisztráció valamennyi vezetőjét, aki így vagy úgy érintett az Egyesült Államok újragondolt Afga- nisztán-stratégiájának kidolgozásában. A paletta igen széles, Hillary Clintontól kezdve - akinek kinevezését Obama kampánystábja erősen ellenezte -, James L. Jones nemzet- biztonsági tanácsadón át egészen olyan másodvonalbeli szereplőkig eljutunk, mint Tom Doniion helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó vagy James Cartwright, az egyesített haderőnemek parancsnokának helyettese. A katonai vezetésben azonban érdekes módon inkább a folytonosság érvényesült, hiszen a Bush-korszakból Mike Mullen, az egyesített haderőnemek parancsnoka; David Petraeus, a Centcom vezetője; Douglas Lute tábornok, különleges afganisztáni tanácsadó és Robert Gates védelmi miniszter is posztján maradt. Ami a hírszerzést illeti, annak ellenére, hogy Michael Hayden komolyan kampányolt pozíciójának megőrzéséért, a CIA élére mégis új arc került, Leon Panetta személyében; akárcsak a Nemzeti Hírszerzés élére, Dennis C. Blair személyében. 2009. januári beiktatását követően, Joe Biden alelnökkel és az alelnök saját nemzet- biztonsági tanácsadójával, Anthony Blinkennel kiegészülve, lényegében ez a belső kör alkotta Obama elnök „Afganisztán-csapatát". Miután a Bush-adminisztráció még 2008 novemberében aláírta az iraki fegyveres erők helyzetéről szóló szerződést (SOFA), mely rögzítette az iraki kivonulás idő- és létszámbeli kereteit; az afganisztáni ISAF-csapatok vezetője, David McKiernan tábornok benyújtott egy 30 ezer fős létszámnövelési kérelmet az elnöknek. Erre ugyanakkor már az új adminisztrációnak kellett választ adni. Az afganisztáni stratégia felülvizsgálatát elsősorban az nehezítette, hogy a politikai és katonai vezetőknek is megvolt a maguk elképzelése és stratégiája, ezeket azonban semmi sem kapcsolta össze koherens egésszé. Ekkor került a képbe Bruce Riedel, a CIA, a Pentagon és a Clinton-adminisztráció Nemzetbiztonsági Tanácsának korábbi munkatársa; napjainkban pedig a Brookings Institution kutatója. Obama elnök személyes kérésére Riedel elvállalta, hogy levezényli a hatvannapos stratégiai felülvizsgálatot, melynek végén egy új és koherens Afganisztán-dosszié kerül majd az elnök asztalára. A felülvizsgálat kapcsán az egyik legfontosabb újítás Pakisztán megítélésének kérdése volt. McKiernan már 2008. novemberi jelentésében jelezte, hogy az afganisztáni helyzet addig nem megoldható, amíg a tálib rezsim vezető tagjai a határ menti területeken bujkálnak, és onnan szervezik újra mozgalmukat. Ez ugyanakkor tényleges figyelmet csak Riedel nyomán kapott, aki többször személyesen hangsúlyozta az elnöknek, hogy Pakisztán az egész kérdés kulcsa. A felülvizsgálat másik sarokköve a csapatnövelések kérdése volt. Petraeus, Lute és Gates támogatták McKiernan 30 ezer fős igényét, az adminisztráció számos tagja azonban semmilyen csapatnövelésről nem akart döntést a felülvizsgálat befejezéséig. Mindeközben a Pentagon egy Lute-nak küldött jelentésben közölte, hogy jelenleg mindössze 2011. tavasz 191
