Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Csehó Julianna készültek, amely tartalmazták mindazon intézkedéseket, amelyeket a Lisszaboni stratégia érdekében közösségi szinten kellett meghozni és végrehajtani. Az első ciklus 2005 áprilisában kezdődött az Integrált iránymutatások az Európai Bizottság általi benyújtásával, ezt követte - különösebb változtatások nélkül - a második, 2008 és 2010 közötti ciklus. 2010 volt az az év, amikor dönteni kellett a Lisszaboni stratégia további sorsáról. Amennyiben a Lisszaboni stratégia folytatása mellett döntenek - mint ahogy ez így is történt, az új elnevezés Európa 2020 stratégia lett -, azt is el kellett dönteni, hogy milyen politikaalkotási eszközzel történjen a stratégia további megvalósítása. A Lisszaboni stratégia megvalósítása 2000 és 2010 között egyértelműen a politikai koordináció módszere alapján történt. Az Európa 2020 stratégia megvalósítására viszont elméleti szinten három alternatíva, három út állt rendelkezésre. Az első alternatíva az volt, hogy marad a politikai koordináció módszere. A múltban, a politikai koordináció „tiszta formájában", az Európai Bizottság vezető szerepe volt a jellemző a politikai koordináció kialakításában, megvalósításában. A politikai koordináción belül is két aleset volt lehetséges: vagy alapvetően marad a nyílt koordinációs módszer, úgy, ahogy korábban volt, vagy valamilyen új, innovatív megoldás kerül kidolgozásra. A második alternatíva az volt, hogy a stratégia megvalósítása elmozdul a hagyományosan közösségi megoldások irányába. Ebben az esetben a politikai koordináció helyett nagyobb szerepet kapott volna az EU tradicionális közösségi módszere vagy az unió szabályzó módja. Végül a harmadik alternatíva az volt, hogy a stratégia megvalósítása elmozdul az intenzív kormányköziség, transzgovernmentalizmus irányába. Vagyis marad az együttműködés, de a politikai irányítás alapvetően átkerül a tagállamok színterére. Hogy mi történt valójában, azt a tanulmány következő fejezeteiben nézzük meg. A jelen nagy kihívása: a gazdasági kormányzás reformja A tervek szerint a 2010-es év arról szólt volna az Európai Unióban, hogy mi történjen a Lisszaboni stratégiával 2010 után, azaz hogy milyen is legyen (vagy legyen-e egyáltalán) az Európai Unió posztlisszaboni stratégiája, mai elnevezéssel az Európa 2020 stratégia. Az élet viszont közbeszólt. Januárban kiderült, hogy a 2009-es évre nézve a görög államháztartási hiány szintje várhatóan jóval magasabb lesz, mint amennyit korábban a görög kormány tervezett.23 Ehhez járult még hozzá, hogy a görög államadósság szintje is olyan magasra emelkedett,24 hogy a kormánynak súlyos nehézségeket okozott a költségvetési hiány piaci finanszírozása. Először görög, majd azt követően az 2010 őszén kialakuló ír helyzet (összeomló bankrendszerével, illetve a bankrendszer megmentéséhez szükséges pénzügyi csomag következtében a várható 2010-es ír költségvetési hiány elképesztő nagyságával)23 felszínre hozott olyan problémákat, amelyek a Gazdasági 272 Külügyi Szemle
