Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Az európai integrációs politikák kialakításának módszerei A Stabilitási és növekedési paktumnak tehát létezik egy „prevenciós" (megelőző) ága és egy „korrekciós" (kiigazító) ága. A prevenciós ág azt jelenteti, hogy az euróövezet tagállamai minden évben, (2010 előtt) december elejéig stabilitási programokat, míg az euróövezethez nem tartozó tagállamok konvergenciaprogramokat dolgoztak ki, amelyeket azután az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak is benyújtottak. (Ez a rendszer 2011-ben, az Európai szemeszter bevezetésével több szempontból megváltozott. Erről később szó lesz.) Ezek a programok tartalmazzák azokat az elképzeléseket és intézkedéseket, amelyek biztosítják a Stabilitási és növekedési paktum célkitűzéseinek megvalósulását a tagállamok költségvetési politikája vonatkozásában. A Stabilitási és növekedési paktum „korrekciós" ága a túlzotthiány-eljárás szabályait tartalmazza. Ha az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely tagállamban a fenti mutatók értékei meghaladják a kívánatos szintet, akkor az Európai Bizottság erről állásfoglalást juttat el a gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin részére. Az Ecofin minősített többséggel dönt arról, hogy valóban fennáll-e a túlzott költségvetési hiány az adott tagállamban. Amennyiben a döntés elmarasztaló, úgy első lépésként ajánlásokat intéznek a tagállam felé a túlzott hiány megszüntetése érdekében. Ha a tagállam nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, akkor végső soron az Ecofin különböző szankciókról is dönthet a renitens tagállam vonatkozásában. (Ez a rendszer is részben megváltozik 2011-ben. Hogy mennyiben, arról szintén szó lesz később.) A Stabilitási és növekedési paktumon alapuló rendelkezések is alapvetően a politikai koordináció módszere alá esnek, azzal a különbséggel, hogy elvileg az itt elfogadott ajánlások nem betartása szankcionálható is. (Szankciók kiszabására viszont eddig igazából nem került sor.) A gyakorlatban 2010 elejéig a két mutató közül elsősorban a költségvetési hiány mutatójára fordítottak nagyobb figyelmet, az államháztartási hiány túllépését nem vették szigorúan. A Stabilitási és növekedési paktum 2005-ös reformja inkább fellazította a paktumot, ahelyett hogy szigorított volna rajta. A Lisszaboni stratégia kormányzati rendszere A Lisszaboni stratégia célját legkifejezőbben talán a 2004-es Kok-jelentés20 fogalmazta meg. A Kok-jelentés szerint a lisszaboni folyamatra olyan eszközként kell tekinteni, amely az európai gazdaságot a korábbi, a világ élmezőnyéhez felzárkózást biztosító gazdasági struktúrájából átvezeti egy olyan gazdasági szerkezetbe, amely gazdasági vezető szerepet biztosít számára a világgazdaságban. Azaz a lisszaboni folyamat olyan eszköz, amely az európai gazdaságot követő gazdaságból vezető gazdasággá teszi. Ami a Lisszaboni stratégia hivatalosan deklarált céljait illeti, valószínűleg mindenkinek legelőször az az ambiciózus, sokat idézett célkitűzés jut eszébe, amelyet 2000 márciusában, a Lisszabonban megtartott csúcsértekezleten az Európai Unió államelnökei 2011. tavasz 169
