Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Marján Attila ígérkeznek, miközben az Egyesült Államok potenciális növekedési üteme relatíve magasan, körülbelül 2,5 százalékon marad.6 Világos tehát, hogy ha nem teszünk radikális reformlépéseket, akkor ellátó rendszereink fenntarthatatlanná válnak. A hagyományos nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát az adott demográfiai trendek mellett vagy a hozzájárulások növelésével, vagy a nyugdíjak csökkentésével, vagy a nyugdíjkorhatár kitolásával lehet megoldani. Lehetetlen tehát könnyű és népszerű megoldást találni. Mennyiben jelenthet megoldást a bevándorlás? Elvben a bevándorlás részben kompenzálni tudja az alacsony termékenységi szintet és a növekvő élettartam hatásait. Ugyanakkor a bevándorlási politika, illetve a bevándorlók ellenőrzése számos országban élénk politika vita tárgya már a külföldiek viszonylag alacsony jelenléte mellett is. Tudvalevő, hogy az EU népességének 4,5 százaléka, Japán népességének pedig kevesebb, mint 1,5 százaléka külföldi. Ha a politikai szándék és közvélemény hozzáállása nem változik meg a bevándorlás javára, akkor a társadalom általános öregedési trendje aligha fordul meg. Természetesen ezeket a kérdéseket nem lehet tisztán gazdasági alapon megítélni, - mint azt a közelmúlt franciaországi eseményei is tanúsítják - a társadalmi beilleszkedés kérdése súlyos fejfájást okoz a politikai vezetésnek és az egész társadalomnak. A gazdasági szükség és a társadalmi béke fenntartása tehát az a két egymásnak gyakran ellentmondó szempont, amelyet össze kell békíteni egy okos bevándorlási és beilleszkedési politikában. Egy további aggasztó kihívás az energiafüggőség: jelenleg Európa saját energiaszükségletének csak a felét tudja előállítani, 2030-ban már kevesebb mint a harmadát tudja majd maga megtermelni.7 Vagyis a többit másoktól kell beszereznie. Mit tartogat a jövő? Európának nincs túl sok lehetősége arra, hogy új, saját forrásokat találjon, legfeljebb takarékosabb közlekedési eszközök és építmények üzembe helyezésével tudja enyhíteni a nehézségeket. A trend azonban világos: Európa kiszolgáltatottsága egyre csak nő, ráadásul a kínai és indiai ipar berobbanása által gerjesztett hatalmas kereslet az energiaárak folyamatos emelkedését garantálja a következő évtizedekben. Európa tehát sebezhető. A tagországoknak össze kell fogniuk, kérdés, hogy képesek lesznek-e erre. A belső réteg, vagyis az Európai Unióval, az európai integrációval kapcsolatos kihívások, alapvetően az EU döntéshozatali, szabályozási, intézményi kérdéseihez kötődő problémák, illetve ide sorolható még az „európai projekt" jövője körül kialakult politikai bizonytalanság. Itt szerepel az európai egységesnek mondott piac széttagoltsága, a makrogazdasági szabályrendszerrel és az euró jövőjével kapcsolatos kérdőjelek sora, a további bővítések gazdasági hatásainak kérdése. Európa nem olyan olcsó, mint Ázsia, és nem olyan vállalkozásbarát, mint Amerika, meg kell tehát találnia azt, amiben jó. Azzal kell élnie, amivel - elvileg - rendelkezik: a világ legnagyobb egységes piacával! Felvetődik azonban a kérdés, hogy tényleg létezik-e egy akadályoktól mentes egységes európai piac? A válasz az, hogy - míg a pénz közös Európa nagy részén - addig az európai piac, sajnos, még nem bizonyul valóban 16 Külügyi Szemle