Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Csehó Julianna Unió politikaalkotásában használatos eszközök legfőbb variánsainak, változatainak megtalálása volt. Az így kialakított elemzési keret viszont hasznos kiindulópontul szolgál az európai integráció politikaalkotási folyamataiban bekövetkező változások elemzéséhez, az azt jellemző trendek meghatározásához. A szerzők a legutóbbi (körülbelül a 2005 és 2010 közötti) időszakot érintően három olyan főbb eseményt, eseménysorozatot azonosítottak, amelyek jelentős kihívás elé állították az Európai Unió meglévő politikaformálási mechanizmusait: az Európai Unió 27 tagúra való bővülését, a lisszaboni szerződés ratifikációjának nehézségeit (azaz az „alkotmányossági válságot") és a 2008-ban indult, 2009-re elmélyülő pénzügyi és gazdasági válságot. Míg az első kettő hatását az EU politikaformálási rendszerére a könyv lezárásakor már értékelni lehetett, a harmadik, azaz a pénzügyi és gazdasági válság hatásainak értékelésére a szerzők a 2010-es kiadásban még nem vállalkoztak (és nem is vállalkozhattak) érdemben. Az esettanulmányok elemzését követően, tanulságként azt állapították meg, hogy habár ezen események megterhelték az Európai Unió intézményi és politikaformálási rendszerét, az európai integráció politikaalkotási rendszere az első két kihívásra meglehetősen rugalmasan reagált, és nagyfokú alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot. Mint ahogy azt már láttuk, az európai integráció politikaalkotási rendszere sosem volt statikus. Az idők során mindig változott, mozgásban volt. Az utóbbi évekre vonatkozó elemzések is azt igazolták vissza, hogy az európai integráció politikaalkotási folyamatai továbbra sem abban az irányba változtak, hogy kialakulófélben lenne egy egységes európai uniós politikaformálási stílus. Inkább az igaz, hogy - a szerződéses kereteket adottnak véve - a politikai szereplők kísérletezgettek, és új, innovatív politikaalakítási megoldásokat kerestek. Ennek következtében jelenleg az Európai Unió politikaalkotási folyamataira - összességét nézve - a korábbiakhoz viszonyítva is a még nagyobb fokú diverzifikálódás és komplexitás a jellemző. Az öt politikaalkotási módszert kündulási pontnak véve, a 2005 és 2010 közötti időszakra a szerzők három trendet azonosítottak az Európai Unió politikaformálási rendszerében.16 Az első trend az volt, hogy továbbra is használatban van mind az öt politikaalkotási módszer. Továbbra sincs jele annak, hogy ezek a politikaalkotási módszerek közül bármelyik önmagában kizárólagossá, általánossá vált volna. Viszont az egyes politikaalkotási módszerek használatának gyakoriságában a változások már megfigyelhetők voltak. A tradicionális közösségi módszer használatát, mint korábban láttuk, olyan hagyományosan nagymértékben „közösségiesített" politikákhoz szokás kötni, mint például a közös agrárpolitika, a versenypolitika vagy a kereskedelempolitika. Az utóbbi években viszont például a közös agrárpolitikában is egyre nagyobb teret kapott az EU szabályzó módjának használata, vagy a közös versenypolitika modernizációja során a politikai koordináció módszeréhez hasonló megoldások bevezetése. Összességében a tradicionális közösségi módszer használata mindenképpen csökkent az EU politikaalkotási folyamataiban. Ezzel 164 Külügyi Szemle
