Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Az európai integrációs politikák kialakításának módszerei zajló politikaalkotási folyamatot képes egységesen leírni. Vagy inkább az a valóságos helyzet - harmadik kérdésként hogy az európai integrációban a különböző típusú ügyekhez különböző politikaalkotási minták, formák kapcsolódnak. A kiinduló elméleti kérdések eldöntéséhez, megválaszolásához a szerzők az esettanulmányok készítésének módszerét választották. Az elkészített esettanulmányok (az első kiadásban összesen kilenc) az európai integráció egy-egy politikai területét vagy részterületét, illetve annak politikaalkotási gyakorlatát, jellemzőit mutatták be. Habár ma már széles irodalma van az európai integráció politikaalkotási folyamatai elemzésének, az egyes politikák, politikai területek leírásának, bemutatásának, az európai integráció ilyen módon való megközelítése az 1970-es évek közepén még nagyon egyedinek és eredetinek számított. Az első kiadásban, az esettanulmányok alapján, a szerzők arra a következtetésre jutottak,8 hogy az európai integrációban zajló politikaalkotási folyamatok az 1970-es évek közepére már egyáltalán nem valami egységes formában, nem egységes minta alapján történtek, hanem pont ellenkezőleg. Amíg az európai integráció korai éveire valóban az egységes politikaalkotási módszer volt a jellemző (az úgynevezett tradicionális közösségi módszer, részletesen lásd később), addig az 1970-es évek közepét már a politikaalkotási minták és formák sokasága, különbözősége, a politikaalkotási folyamatok komplexitása jellemezte. Az esettanulmányok alapján azt is megállapították, hogy az akkoriban főáramlatba tartozó egyik elméleti megközelítés sem, azaz például sem a neofunkcionalizmus, sem a realista, kormányközi magyarázatok nem írták le igazán, teljes körűen az európai integráció tényleges működését. A könyv második kiadása 1983-ban jelent meg.9 A szerzők az empirikus kutatásokhoz használt elméleti hátterükön ebben a kiadásban nem változtattak, viszont a vizsgált politikai területek számát megnövelték a korábbi kilencről tizenegyre. Az 1996-os harmadik kiadás Policy-Making in the European Union címmel - a könyv alapkoncepcióját megtartva már egy nagyobb revízió eredménye volt.10 Ebben a kiadásban az eset- tanulmányok száma még tovább, tizennégyre nőtt. Összességében ezek az elemzések is a már korábbi kiadások kutatásaiból levont következtetéseket igazolták vissza, azaz az európai integráció politikaalkotási folyamatainak komplexitását és változatosságát. A 2000- es negyedik kiadásban11 jelent meg kezdetleges formában a Wallace-modell, majd a 2005-ös ötödik kiadásban fejtették ki először a jelenlegi formájában. Mint ahogy azt már említettük, ezt követően a 2010-es hatodik kiadásban is ugyanez a modell képezte az empirikus elemzések elméleti hátterét. Mind a 2005-ös, mind a 2010-es kiadás tizenöt esettanulmányt tartalmazott. A legutóbbi, 2010-es kiadásban a szerzők a következő politikai területek politikaalkotási folyamatait vizsgálták meg részletesebben: egységes piac, versenypolitika, gazdasági és monetáris unió, közös agrárpolitika, közös költség- vetés, kohéziós politika, szociális politika, foglalkoztatás politika, környezeti politika, biotechnológia, energiapolitika, kereskedelempolitika, bővítési politika, kül- és biztonságpolitika és végül bel- és igazságügyek. 2011. tavasz 157
