Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ EU ÉS AZ ENSZ - Gömbös Ervin: Az ENSZ és az Európai Unió együttműködése a lisszaboni szerződés tükrében
Az ENSZ és az Európai Unió együttműködése a lisszaboni szerződés tükrében A külügyi főképviselő A főképviselő külkapcsolatokért felelős alelnöki tisztséget tölt be az Európai Bizottságban, és elnököl a külügyminiszteri tanács (Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának) ülésein. Ez azt is jelenti, hogy a szerződés növeli az EU külkapcsolatainak koherenciáját is. Az új tisztségek következetesebb külső fellépést és hangsúlyosabb szerepet biztosítanak az EU számára a világpolitika színpadán, mivel általuk az unió felismerhető arculatot nyer. A főképviselői tisztség nem jár új hatáskörökkel, ám hatékonyabbá teszi az unió külső tevékenységét azáltal, hogy megakadályozza a párhuzamos munkavégzést, és átláthatóbb viszonyokat teremt. A főképviselő a 27 tagú Európai Unió által egyhangúlag elfogadott határozatok alapján lép fel külpolitikai kérdésekben. Tevékenysége kiegészíti a tagállamok külpolitikai és diplomáciai erőfeszítéseit, de nem lép azok helyébe. A kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztját a brit Catherine Ashton kapta. A lisszaboni szerződés ratifikálását követően az Európai Unió arra törekedett, hogy „megerősített" megfigyelői státust szerezzen az ENSZ-ben. A „megerősített" megfigyelői státus szerint az Európai Uniónak joga lenne dokumentumokat beterjeszteni és köröztetni a közgyűlésben. Jelenleg ezt csak a soros elnökség teheti meg a 27 tagállam nevében, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy 27 előterjesztője van a dokumentumnak. Az új státus azt is jelentené, hogy - részben a lisszaboni szerződés nyomán - az Európai Unió föderatívként léphetne fel, és szavazati joga lenne a közgyűlésben. Ez önmagában is konfliktushelyzetet teremthetne abból adódóan, hogy két EU-tagállam, Franciaország és az Egyesült Királyság a Biztonsági Tanács állandó tagja. Ennek kapcsán célszerű idézni a lisszaboni szerződés vonatkozó előírását: „Ha az Unió az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának napirendjén szereplő valamely ügyben meghatározta álláspontját, azok a tagállamok, amelyek részt vesznek a Biztonsági Tanács ülésén, kötelesek kérni a főképviselő meghallgatását az Unió álláspontjának kifejtése céljából."17 Ä röviden vázolt elképzelésnek egyenlőre nincs kellő támogatottsága. A Caricom- országok (Caribbean Community) hevesen ellenezték, sem az oroszok, sem a kínaiak, sőt a fejlődő országok sem támogatták, akiket a háttérben „feltüzelt" a két uniós állandó BT-tag is. Az új státus ellenzői a többi között attól tartanak, hogy ez precedenst teremt más regionális szervezetek számára is, jóllehet ezeknek az integrációs szervezeteknek nincs olyan struktúrájuk, mint az Európai Uniónak. 2011. tavasz 151
