Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa? az euróválság hatására, Európa-szerte elindult a jóléti állam visszafejlesztése és a versenyképességet, illetve a költségvetési fenntarthatóságot megcélzó reformok egész sora. Az Európa előtt álló kihívásokat egy hatalmas, három rétegből álló hagymához hasonlíthatjuk. Az „európai hagyma" külső rétegét a globális kihívások jelentik: a nemzetközi verseny erősödése, új versenytársak megjelenése és előretörése, a nemzetközi erőviszonyok átrendeződése, a terrorizmus, illetve a globalizációs folyamatokra adott esetleges rossz (protekcionista) válasz veszélye. A középső - páneurópai - réteget az összeurópai problémák képezik, amelyek nem kapcsolódnak az EU döntéshozatali, szabályozási, intézményi kérdéseihez, szélesebb mederben helyezkednek el annál. Ilyen például az európai modell fenntarthatóságának kérdése, a versenyképesség, illetve termelékenység gyengesége és az európai népesség öregedése. A bevándorlás okozta társadalmi feszültségek, valamint a növekvő energiafüggőség is ide tartoznak. Végül a belső - uniós - réteg: az európai integrációval, az Európai Unióval kapcsolatos kihívások sokasága. Ezek alapvetően az EU döntéshozatali, szabályozási, intézményi kérdéseihez kötődő problémák, illetve az „európai projekt" jövője körül kialakult politikai bizonytalanság. A problémák három rétege szétválasztható egymástól, ám kapcsolatuk, egymásra való hatásuk vitathatatlan. A modellválasztáson túl az is rendkívül fontos kérdés, hogy milyen funkciót szeretnénk szánni az európai integrációnak, hogyan definiáljuk azt a jövőben, és hogy az Európai Unió mely - az európai kontinens előtt álló - kihívások megválaszolására alkalmas, és melyekre nem. Képes lesz-e Európa példát mutatni a világnak, vagy menthetetlenül elsüllyed a történelem viharaiban? Milyen elvek és értékek fogják meghatározni a kontinens politikai irányvonalát és az európai polgárok mindennapjait? Európa alárendelt másodhegedűs lesz-e egy kínai-amerikai dominanciájú nemzetközi rendben, vagy ennél fontosabb szerep jut majd neki egy többpólusú világban. És milyen politikát kellene folytatnunk Amerikával, Kínával, Indiával szemben? Mit látunk a külső - globális - rétegben? Kíméletlen versenyt. Az elmúlt néhány évtized alapvetően a világpiac dinamikus bővülésének és új gazdasági hatalmak felemelkedésének a jegyében telt el. Egy ilyen időszakban csak az lehet sikeres, aki képes betagozódni a nemzetközi áramlatokba, és előnyére fordítani azokat. Európa most mintha félne a világtól, sőt egyes tagállamai az új tagországokat is tisztességtelen versennyel vádolják. Hová vezethet mindez? A közelmúltban a globális verseny hatalmas ütemű felerősödését tapasztalhattuk a világ hagyományos gazdasági-hatalmi pólusai között. Emellett több új gazdasági hatalom (Kína, India) is megjelent a színen, helyet követelve magának a porondon. Az is megfigyelhető, hogy nemcsak a verseny nőtt, hanem a résztvevők is egyre inkább egymásba gabalyodtak, ezer és ezer szállal kapcsolódtak egymáshoz a globalizáció során. Mindezek alapján nem meglepő, ha manapság a gazdasági szuperhatalmak első számú 2011. tavasz 13
