Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Romsics Gergely-Végh Zsuzsanna esetleges vitáktól függetlenül - a magyar diplomáciának törekednie kell a német részvételre a kezdeményezésekben. Ennek kapcsán nem annyira elvi nyilatkozatokra gondolunk, mint inkább konkrét politikai cselekvések és projektek összehangolására, az anyagi jellegű vállalások Berlin felé történő tudatos felmutatására és ennek alapján a lehetséges együttműködésről szóló párbeszéd kialakítására.- A Keleti Partnerség támogatói nem nélkülözhetik a bizottság, illetve középtávon az EKSZ erőforrásait. A két szervezet más-más módon szólítható meg, ám a magyar diplomácia számára mindkét területen van lehetőség az óvatos fellépésre. Ez a bizottság esetében a területtel foglalkozó egységekkel való kommunikáció minél intenzívebbé tételét, a tervező és értékelő munkába történő szakértői szintű intenzívebb bekapcsolódást jelenti. Ez történhet akár konstruktív kritika megfogalmazása révén is: ellen lehet például szegülni annak a természetes bizottsági hajlamnak, hogy a Keleti Partnerség programjai elbürokratizálódjanak, és legitim módon, konfliktus kockáztatása nélkül fel lehet szólalni a kezdeményezés kettős - a jó kormányzás és a gazdasági fejlődés előmozdítása, illetve a közös biztonsági érdekek magaspolitikai kérdése mentén szintetizálható - jellegének megőrzése, egyben a bizottsági és tagállami szerepvállalás komplementer jellege mellett. Az EKSZ esetében pedig a lassan formát öltő szervezet számára fontos reprezentációs felületeket kell minél nagyobb arányban biztosítani, ahogy a szlovák diplomácia is tette a 2011. március elején tartott V4-tanácskozáskor. Ezzel a keleti tagállamok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a Keleti Partnerség kezdeményezésének gondozása a kialakulóban lévő szervezeti identitásnak minél mélyebb részévé váljon az EKSZ-ben, ez pedig megfoghatatlansága ellenére fontos hosszú távú kérdés. A Keleti Partnerség jövője nagyban függ attól, hogy a következő években sikerül-e megakadályozni, hogy a kezdeményezés a bővítésbe fáradt nyugati és a saját érdekeik miatt is nyitott keleti tagállamok közötti vitává silányuljon. Ehhez szükség van az érintett szupranacionális szereplők megszólítására, a keleti tagállamok közös elvi platformra hozására, akárcsak közös, illetve szinergikusan működő projektek megkezdésére - valamint Németország érdeklődésének fenntartására. Ennek módja aligha lehet a „lengyel út", sokkal inkább olyan közös platformra van szükség, amely a tagsági perspektíva feszegetése helyett az eredményeket hozó együttműködéseket helyezi a középpontba. A magyar diplomáciának nem lehet feladata, hogy ezt az együttműködést tető alá hozza. Ám pusztán marginálisan több anyagi vállalás, valamint intenzív egyeztetések, bürokratikus-szakértői partnerségek kialakítása révén nagyban hozzájárulhat egy tartós és mérsékelt támogatói koalíció létrejöttéhez. 230 Külügyi Szemle
