Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Támogatókkal, koalíció nélkül? A Keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője amely kihat a mindenkori román keleti politika alakulására. Ez a két tényező határozta és határozza meg az ország Keleti Partnerséghez való hozzáállását is. Bukarest álláspontját eleinte a Fekete-tengeri Szinergia háttérbe szorulása felett érzett aggodalma határozta meg. Az ország aktív résztvevője és alakítója a német EU-el- nökség kezdeményezésére 2008-ban elindított multilaterális kezdeményezésnek, mely a Fekete-tenger partján fekvő országokat tömöríti, és a köztük levő együttműködést igyekszik segíteni olyan - többnyire szakpolitikai - területeken, amelyekben minden tag érdekelt. Ilyenek a többi között a környezetvédelem, a közlekedés, a szállítási és távközlési infrastruktúra és az energiakérdés. Az együttműködésnek szintén működik egy civil fóruma, amely szintén 2008-ban indult, ebben Románia mint az egyik legjelentősebb donor jelenik meg. A Fekete-tengeri Szinergia azonban alapvetően nem a szomszédságpolitika célrendszere mentén működik - nem is tudna, hiszen tagjai között van Oroszország és Törökország is. Románia azonban ennek ellenére tartott attól, hogy a Keleti Partnerség átfedéseket, struktúrák megkettőződését vonhatja magával, és ez a kevesebb tagállam aktív részvételével működő szinergia háttérbe szorulásához vezethet. Ezt elkerülendő, Románia Bulgáriával és Görögországgal közösen kidolgozott egy javaslatot 2009 februárjában, amelyben azt javasolta, hogy a Keleti Partnerség csak kétoldalú keretekben működjön, a multilaterális feladatok maradjanak a szinergiára.34 A javaslatnak azonban nem volt hatása. Ezt követően a három ország nem nyújtott be javaslatot az esetleges átfedések elkerülésére, de a Keleti Partnerség deklarációja kiemelte, hogy a Keleti Partnerség nem helyettesít semmilyen már létező regionális együttműködést, csupán kiegészíti azokat. Románia kezdeti várakozó álláspontját magyarázza még keleti szomszédjával való szoros kapcsolata. Románia úgy tekint Moldovára mint potenciális uniós tagjelöltre, és ezért szerette volna, ha az EU Moldovára is kiterjeszti Nyugat-Balkán-stratégiáját. Egy ilyen lépés ugyanis közelebb hozta volna az országot a tagsághoz, kvázi potenciális tagjelölti státust biztosított volna számára. Azzal, hogy Moldova a Keleti Partnerség keretében a kaukázusi országokkal került egy kalapba, Románia úgy érezte, hogy keleti szomszédja ezzel még távolabb került a tagsági perspektívától. Kezdetben Vlagyimir Voronyin akkori moldáv elnök kommentárjai sem azt jelezték, hogy Moldova támogatná a kezdeményezést.35 Időközben azonban, köszönhetően a moldovai politikai fordulatnak, Románia álláspontja is puhult, és mára látja esélyét, hogy a KP közelebb hozza az országot az EU-hoz. A 2010-es külügyminiszteri találkozón a román külügyminiszter, Teodor Baconschi már Moldova kivételes haladására hívta fel partnerei figyelmét, és kérte további támogatásukat.56 2011. tavasz 127
