Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Támogatókkal, koalíció nélkül? A Keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője megfogalmazott elképzelések lesznek azok, amelyek mentén Lengyelország igyekszik majd befolyásolni a Keleti Partnerséget. Ennek alapján Varsó igyekszik majd nagyobb hangsúlyt fektetni a civil szektor bevonására, aminek támogatására jó alkalom a Poznanban megrendezésre kerülő következő Civil Society Forum is.40 Varsó és Stockholm javasolták a multilaterális platformok megerősítését, az együttműködések kiterjesztését további területekre (például a kohéziós politikára), a következő költségvetési periódusra a déli és a keleti szomszédság finanszírozásának szétválasztását és transzparenciájának javítását. Mivel a szabadkereskedelmi térség kialakítása számos költséges reformot követel meg a partnerektől, a két ország indítványozta, hogy a pénzügyi források elosztásánál erre legyen tekintettel az EU, és növelje az ezekre fordítható összegeket. A kondicionalitás a továbbiakban is fontos vezérlő elve kell hogy legyen a Keleti Partnerségnek, amely lehetővé teszi, hogy az EU-hoz való közeledés mellett elkötelezett országok gyorsabb ütemben haladhassanak kapcsolataik mélyítése tekintetében. Ezzel párhuzamosan fontosnak tartják a társulási megállapodások mielőbbi aláírását. Jelenleg Ukrajna áll a legjobban a tárgyalásokkal, és Varsó reméli, hogy azokat sikerül lezárni még 2011-ben.41 A Viktor Janukovics megválasztását követő ukrán-lengyel elhidegülés azonban rányomhatja a bélyegét az ukrán társulási folyamat előre haladására is.42 A Keleti Partnerséget a lengyel diplomácia olyan eszköznek látja, amelynek segítségével a partnerek közelebb kerülhetnek az EU-hoz mind politikai, mind gazdasági és társadalmi értelemben. Pozitív példaként említhető Moldova, amely nagyon rövid idő alatt ért el jelentős eredményeket; a másik véglet viszont Fehéroroszország, ahol hosszú idő óta nem történt változás. A haladás minden esetben az adott országon múlik. Mikolaj Dowgielewicz európai ügyekért felelős külügyi államtitkár nyomatékosította, hogy a 2010. decemberi választásokat követő atrocitásokat követően Fehéroroszország nem tekinthető erős partnernek, és világos, hogy a vezetés nem fog profitálni az EU-val való kapcsolatokból. A 2011. február 3-i donorkonferencián Radoslaw Sikorski fellépése43 is egyértelművé tette, hogy Alekszandar Lukasenka nem számíthat Lengyelország jóindulatára. A jelenlegi események fényében és figyelembe véve Lengyelország elkötelezettségét a fehérorosz ellenzék és civil szektor támogatása mellett Lukasenka ellenében, várható, hogy Fehéroroszország kiemelt figyelmet kap majd a lengyel elnökségi félév alatt. Svédország és Finnország Svédország és Finnország külpolitikája különbözően közelít Kelet-Európához és a Kaukázushoz. Míg Svédország számára a térség fontos célterület, és részt vesz a szomszédságpolitika alakításában, addig Finnország - a földrajzi helyzetéből kiinduló logikára rácáfolva - csak minimális érdeklődést mutat a régió iránt. 2011. tavasz 123
