Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lehoczki Bernadett: Spanyolország Latin-Amerika-politikája
Spanyolország Latin-Amerika-politikája Lehoczki Bernadett Bevezetés A történelemtudomány, a nemzetközi politika elmélete és a világgazdaság szempontjából is érdekes és releváns kérdés az egykori gyarmattartók és gyarmatok kapcsolatainak alakulása a függetlenséget követő időszakban. A volt anyaországok és gyarmataik politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatrendszere a „neokolo- nializmus"1 elméletének térnyerésével került előtérbe, de a XXI. században is élő téma, mivel az egykori gyarmatok a legtöbb esetben - legalábbis retorika szintjén - kiemelt helyen szerepelnek a volt gyarmatosítók külpolitikai és -gazdasági rendszerében. Spanyolország amerikai gyarmataihoz fűződő kapcsolatai több szempontból is sajátos vonásokat mutatnak. Egyrészt, a latin-amerikai térség függetlenedése a XIX. század első harmadában megtörtént, így a függetlenségkori kapcsolatrendszer - szemben a II. világháborút követően függetlenedő ázsiai és afrikai térségek esetével - kétszáz évre tekint vissza. Másrészt, a gyarmati időszakban a keveredés (mestizaje) volt a legmeghatározóbb demográfiai folyamat,2 aminek eredményeként a nyelvi-, vallási- és kulturális kötelékek mellett erős etnikai kötődés is kirajzolódik Spanyolország és az egyes latinamerikai országok között. Harmadrészt, Spanyolország - és az Ibériai-félsziget - évszázadokig Európa perifériájának számított, a centrumtól politikailag és gazdaságilag is eltérő utat követett, ily módon Latin-Amerika számára sokkal „közelebbinek" tűnhetett, valódibb modellként szolgálhatott, mint az afrikai vagy ázsiai országok számára a volt anyaországaik. Jelen tanulmány a spanyol-latin-amerikai kapcsolatok elmúlt két évtizedbeli alakulásának vázlatát adja, rámutatva a legfőbb mérföldkövekre, fordulópontokra és kihívásokra. A spanyol-latin-amerikai viszony sajátossága, hogy többszintű rendszerbe ágyazódik: Spanyolország egyes latin-amerikai országokhoz fűződő bilaterális viszonya, az ibér-amerikai csúcstalálkozók rendszere, az Európai Unió és Latin-Amerika biregionális stratégiai szövetsége, illetve az Unió egyes latin-amerikai integrációs tömörülésekhez (pl. Mercosur, Andok Közösség, Közép-amerikai Közös Piac stb.) és országokhoz fűződő kapcsolatai adják a legfontosabb tengelyeket; ezekből bontható ki 176 Külügyi Szemle
