Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gecse Géza: Eurázsia expanziója, avagy Oroszország európai ambíciói - Janusz Bugajski Vlagyimir Putyin "fagyos pragmatizmusáról"
Könyvekről Azóta bebizonyosodott, hogy Moszkva 2008 augusztusáig felhalmozott bevétele 2009 márciusára - a grúziai háborútól szinte teljesen függetlenül - csaknem a felére apadt, vagyis a pénzügyi válság felemésztette a felhalmozott orosz állami források jelentős részét.38 Bár Bugajski a korábbinál nagyobb fegyverkezési kedvet tulajdonít Putyin rendszerének,39 könyvéből egyértelműen kiderül, hogy nem ezért tekinti veszélyesnek. Ráadásul a felsorolt, orosz szempontból kifogásolt konfliktusgócok jelentős része 2008 októbere óta megszűnt. A kelet-európai rakétavédelmi pajzs létesítéséről - nem kis mértékben a pénzügyi válság hatására - a 2009-ben hivatalába iktatott Barack Obama amerikai elnök hamarosan lemondott.40 Ami Ukrajnát illeti, 2010-ben Janukovics személyében olyan elnököt választottak, aki - igaz, botrányok árán, de - a szevasztopoli orosz flottabázis állomásoztatásának határidejét meghosszabbította, s így legalább három évtizedre tárgytalanná tette Ukrajna NATO-csatlakozását, amivel orosz kívánságnak tett eleget. Az egyetlen terület, ahol a kézirat lezárása, 2008. októbere óta - lényegében - nem változott a helyzet - Irán.41 Összefoglalómban nem tértem ki részletesen a baltiak, a lengyelek, az ukránok, a moldovaiak, a fehéroroszok és a grúzok fontos, de magyar szempontból kevésbé érdekes konfliktusaira. Ezeket Bugajski a nálunk megszokottnál sokkal részletesebben tárgyalja, s ugyanez mondható el a Kínával, Venezuelával vagy Koreával kapcsolatos orosz külpolitikáról is. Bugajski műve két szempontból is különösen hasznos: egyrészt nem született nálunk a 2003 és 2008 közötti, putyini új orosz külpolitikáról ilyen részletes, már-már didaktikus mű, amelynek szerkezetét, sőt fejezetcímeit is az áttekinthetőségnek és a követhetőségnek rendelte alá a szerző. Másrészt - és ami könyvének legfőbb aktualitását adja Bugajskinak sikerült bemutatnia, hogy a jelentős, de a többi vezető hataloméhoz képest azért mégiscsak szerény orosz gazdasági teljesítmény ellenére42 Putyinék rájöttek, hogy Oroszország egyetlen szempontból számít ma jelentős nemzetközi tényezőnek, s ehhez dolgoztak ki adekvát politikát. Ez az energia, hiszen szerencséje folytán ma Oroszország a világ legnagyobb földgázkitermelője, és a készletek legjelentősebb része is az ő területén van. Ha úgy tetszik, már ma energetikai szuperhatalomnak számít, hisz az oroszok nemcsak otthoni forrásaik, hanem rendelkezésre álló földgázvezetékeik, vagyis energiahordozó-hálózatuk segítségével a világ földgázkészletének kétharmadát tudják célba juttatni vagy - alkalomadtán - visszatartani.43 Az egyik nagy kérdés persze továbbra is az iráni földgáz világpiacra juttatásának az ügye. Nyilván nem fűződik senkinek sem érdeke a gázcsapok elzárásához, hiszen bevétel csak akkor van, ha a gázt eladják. A bevétel viszont függ a világpiaci ártól, vagyis lehet ma jó, de holnap lehet a mainál rosszabb. Másik „hátránya", hogy nem tart örökké, hiszen a készletek végesek. Hogy ezt Putyinék legalább a szólamok szintjén felismerték, tény.44 De amíg van, addig Oroszország helyzete - ebből a szempontból - mindenképpen kivételes marad. 180 Külügyi Szemle
