Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gecse Géza: Eurázsia expanziója, avagy Oroszország európai ambíciói - Janusz Bugajski Vlagyimir Putyin "fagyos pragmatizmusáról"
Eurázsia expanziója, avagy Oroszország európai ambíciói Bugajski szerint Putyin számára az egykori „köztes-európai térség"-nek azért fontos a szerepe, mivel a balti köztársaságok, a közép-európai országok és 2007-től a két balkáni ország (Románia, Bulgária) friss csatlakozása miatt EU-tagországként FAK- szomszédaikra mágnesként kezdtek hatni, s érmék hatását Moszkva szerint semlegesíteni, visszaszorítani, legalábbis marginalizálni kell.15 Ami a délkelet-európai régiót illeti, a kilencvenes évek eleje óta a Balkánt Moszkva olyan térségnek tekintette, amelyben a NATO-val és az Egyesült Államokkal való verseny Moszkva javára kihasználható. Az 1999-es szerb (és orosz) kudarcot követő visszavonulás, a zóna átmeneti magára hagyása után 2007 júniusában, Isztambulban Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy Oroszország „visszatér a balkáni és fekete-tengeri térségbe". Koszovó kérdése egyébként a „NATO-expanzió ellenőrzésén" túl Bulgária, Szerbia, Görögország és persze Oroszország számára „kölcsönösen jövedelmező üzleti lehetőségeket" látszott biztosítani.16 Bulgária és Románia 2007-ben az Európai Unió tagjává vált, ám a 2008. áprilisi bukaresti NATO-csúcson a Moszkva számára a fő befolyási övezetnek számító Ukrajna és Grúzia NATO-csatlakozását - főként Berlin és Párizs állásfoglalásának következtében - elnapolták. A két vezető nyugat-európai hatalom nem volt hajlandó aláaknázni viszonyát Moszkvával egy olyan időszakban, amikor Medvegyev személyében új ember készült elfoglalni az orosz köztársasági elnök posztját.17 Az amerikaiak sem fokozták a feszültséget, mivel - ahogy Bugajski fogalmaz - észak-koreai politikája elfogadtatásához az Egyesült Államoknak szüksége volt az oroszok támogatására.18 Bugajski felhívja a figyelmet arra az orosz törekvésre, amelynek lényege a konfliktusok gerjesztése az unión és a NATO-n belül. A frissen csatlakozott köztes-európai államok ruszofóbként való bemutatása és számos feszültség gerjesztése mellett az Egyesült Királysággal 2003 és 2008 között Oroszországnak voltak vitái. E civakodás egyik epizódjaként 2007 júliusában Putyin Nagy-Britanniáról például kijelentette, hogy „gyarmattartó hatalomként viselkedik, viszont elfeledkezik róla, hogy Oroszország soha nem volt Nagy-Britannia gyarmata!"19 Oroszország Európa-politikája nem tudna sikeres lenni, ha nem találna erős támaszokat politikájához, s ezek között Német- és Franciaországon kívül Olaszország is partner - állítja Bugajski. Schröder kancellárságát megelőzően már 1998 előtt, de - különösen 2001-től - harmonikus a német-orosz viszony. 2005-ben Angela Merkel lett ugyan a kancellár, de a kiilügyeket a szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeier vitte, ám 2007-től Angela Merkel határozottabban hallatta hangját a német külpolitikában. Bugajski szerint ezzel magyarázható, hogy a közép-európai érdekeket ettől kezdve inkább figyelembe vették, mint korábban.20 Ugyanez jellemző a 2007 tavaszán megválasztott Sarkozy francia köztársasági elnökre is, aki kevésbé koncentrált a mediterrán térségre, mint elődje, Chirac. Bugajski az oroszok franciákkal és németekkel folytatott politikáját „udvarlásnak" nevezi. 2010. tél 177
