Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kecskés D. Gusztáv: Egy humanitárius csoda anatómiája - az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadása

Kecskés D. Gusztáv illetékes szakemberei is tisztában voltak. „A világ kedvező gazdasági helyzetben van ezeknek az embereknek a befogadásához" - bátorít August Rudolph Lindt menekült- ügyi főbiztos a magyar menekültekkel foglalkozó genfi koordinációs bizottságban 1957 januárjában, amikor a magyar menekültügy megoldására fordítható pénzeszközök és az államok befogadási hajlandósága átmenetileg kimerült.33 Paul Weis, a főbiztos vezető jogi tanácsadója mondta e testület 1957. május 6-i ülésén: „a kedvező gazdasági körülményeknek köszönhetően a helyzet a legtöbb országban kielégítőnek tekinthető; a menekültek fokozatosan az egyes országok állampolgáraival azonos jogot kapnak a munkára."34 A belga kormánynak az ENSZ főtitkárához 1957. decemberben küldött levelében szerepel: „úgy tűnik, hogy négy-öt hét alatt jóformán az összes menekült munkát talál, és beilleszkedik a belga közösségbe."35 Az UNREF végrehajtó bizottság 1958. januári ülésén a brit képviselő felszólalása szerint az Egyesült Királyságban ta­lálható tizenötezer magyar menekült közül csupán hatszáz van munka nélkül.36 Fran­ciaországban a belügyminisztérium 1957. december 15-i dátummal készített utoljára statisztikát a magyar menekültekről. 1958. első hónapjaitól ugyanis úgy vélték, hogy „minden új magyar menekült a francia közösségbe integrálódottnak tekinthető".37 Egy kortárs tanulmány felidézi, hogy az egyesült államokbeli New Jersey-ben felállított Camp Kilmer elnevezésű központi befogadó állomásra sok nagy ipari cég eljött, hogy képzett menekülteket szerződtessen. Mindenféle érdekcsoport, a szórakoztatóipart is beleértve, ellátogatott Kilmerbe.38 A magyarok elhelyezkedési esélyeit tovább növelte, hogy más menekültek és vendégmunkások a Földközi-tenger térségéből ekkor még nem jelentek meg a nyugati országokban.39 Az észak-atlanti szövetség egykor titkos dokumentumaiból azonban kiderül, hogy a magyar menekültek sorsát oly pozitívan befolyásoló nemzetközi döntések hátterében a leglényegesebb tényezőként a nyugati kormányok erőteljes politikai akarata húzódik meg: a tagországok, különösen a NATO meghatározó ereje, az Egyesült Államok a ma­gyar menekültek tömeges befogadásában hatalmas nemzetközi propagandalehetőséget látott a szovjet blokk államaival szemben vívott ideológiai küzdelemben.40 Az Észak- atlanti Tanács 1957. április 24-i ülésén jóváhagyott jelentés ajánlásai felszólították a tag­államok kormányait, hogy növekvő számban fogadjanak be magyar menekülteket Jugoszláviából és Ausztriából, és vállalják azok letelepítésének költségeit is. Továbbá vegyenek részt azokban a már megkezdett intézkedésekben, amelyek arra irányultak, hogy a magyar menekültek mindegyike eljusson 1957 végéig az általa választott ország­ba. Végül pedig, hogy bőkezűen válaszoljanak az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának és az Európai Vándorlással foglalkozó Kormányközi Bizottságnak (ICEM) a magyar menekültek telepítéséhez szükséges pénzalap összegyűjtésére irányuló felhívására 41 Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete fontos kérdésként kezelte a magyar forrada­lom menekültjeinek megsegítését. A szövetség tagjai nagyban hozzájárultak az érde­kükben végrehajtott nemzetközi humanitárius akció sikeréhez. Az Egyesült Államok 162 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom