Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Szörényi András: A társadalmi diplomácia (public diplomacy) újraértelmezése a 21. században
Szörényi András el hitelesnek tekintett üzenetek. Ezt két faktor is erősíti: egyrészt a kommunikáció formáinak bővülésével az üzenet forrásának tekintett egyének hitelessége nő; másrészt a globális szinten mind nagyobb lélekszámú bevándorlóközösségek, illetve diaszpórák véleményformáló képessége erősödik. A külföldön élő közösségek a származási országból - általában informális csatornákon - érkező üzenetek jelentős multiplikátorai lehetnek. Ezeket a folyamatokat erősítik fel a rohamosan terjedő Web 2.0 technikák, azaz a különböző internetalapú szociális hálózatok: blogok, Facebook, Twitter, MySpace, YouTube, Wikipedia, Flickr stb. Mindezek a kommunikációs csatornák ma már szinte az élő tévéközvetítésekkel megegyező gyorsasággal, azokat klikkelésnyi késéssel követve képesek üzeneteket eljuttatni a felhasználókhoz. Ezen túlmenően azzal a hatalmas kommunikációs előnnyel is rendelkeznek, hogy a befogadók meghatározó része az üzenet tartalma iránt nyitott, érdeklődő, az üzenet forrása felé bizalommal viseltetik. (Ennek korlátái a felhasználók és az indirekt kapcsolatok számának növekedésével, idővel nyilvánvalóvá válnak, de jelenleg még kezelhetők.) Jól mutatta ezt a 2009. júniusi iráni eseményekről a cybertérben megjelenő információk mennyisége, gyorsasága és hatása. Az internet adta új lehetőségek és a fejlődő Web 2.0 technológiák alacsony költségvonzatuk és jól definiálható, tematikus célközönségük révén jobban megfelelnek a nem állami szereplők public diplomacy céljainak, mint az államok igényeinek. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezek az új kommunikációs csatornák a média többi formájához hasonlóan csak eszközt jelentenek, és valódi alkalmazhatóságuk a tartalomtól, a hitelességtől és elfogadottságuktól függ. Ezt támasztja alá a FARC elleni 2008-as bogotái felvonulás sikeressége (kétmillióan vettek részt), és a Chávez elleni 2009-es hasonló kezdeményezés sikertelensége.28 Márpedig épp könnyű hozzáférhetőségük miatt az azokon megjelenő tartalom igen sokféle, és a tévé- vagy rádiócsatornák számát sokszorosan meghaladó számossága miatt nehezen kontrollálható. Dale ugyancsak precízen mutat rá arra a dilemmára, hogy a média - mint a PD fontos eszköze - használatakor alaposan meg kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy a nemzetközi rendszer azon szereplői, akiket a diplomácia befolyásolni kíván, milyen infrastrukturális feltételekkel és kommunikációs kultúrával rendelkeznek.29 Más és más a különböző médiumok jelenléte az egyes földrajzi területeken és társadalmi csoportokban, ezért különböző esetekben az eltérő eszközök komparatív előnyei alapján lehet meghatározni a legmegfelelőbbet. A világ bizonyos részein a televízió és a rövid- hullámú rádió még mindig sokkal meghatározóbb, mint az internetalapú kommunikáció. Herbert az internethasználatra vonatkozó statisztikák alapján tesz erre vonatkozóan megállapítást: míg az Egyesült Államokban a lakosság 75 százalékának van internet-hozzáférése, Ázsiában ez a szám csak 17,4 százalék, míg Afrikában mindössze 5,6 százalék.30 150 Külügyi Szemle
